Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Rókusfalvy Pál: A nevelési eszmény alapjai és tartalma

kőzni, egészen az életcsira minőségének a befolyásolásáig. Mérhetetlen felelősséget vett ezzel magára. Az emberi élet lényegéhez tartozik a tevékenység. A fejlődés egyik alaptörvénye, hogy minden ember a neki megfelelő tevékenység értelmes gyakorlásában fejlődik. Az ember a fejlődés feltételeinek és törvényszerűségeinek megismerésével képes önmagát és másokat fejleszteni. A fejlesztésről. Az ember (a személyiség) fejlesztése: teljes emberségének kibontakoztatása, kibontakozásának segítése. Ez a nevelés lényege. Nevelésünk napjainkban is hiányos, részjellegű és számos egyoldalúság miatt gyakran inkább romboló hatású. A nevelés lényegének természetes teljességét funkcionális értelmezése nyújtja (Várkonyi H., 1947). A gyermek fejlődésének tényéből indul ki, felismerve annak öntörvényűségét, azaz autonómiáját. Az ember -- minden bonyolultsága ellenére is ~ természeti lény, akinek életében objektív fejlődéstörvények érvényesülnek. A 'lelke' lelki természete "sem mesterséges jelenség, hanem természet, amely ugyan művészettel, tudománnyal és türelemmel egy bizonyos határig módosítható, azonban az emberi lényeg legmélyebb károsítása nélkül nem alakítható át mesterséges termékké (artefactummá). Az ember ugyan engedi magát egy beteg állattá idomítani, de nem egy ideális lénnyé". (Jung, C. G. 1985.) A teljes embert átfogó nevelés funkcionális értelmezése tudattalan erőinket folyamatainkat is figyelembe veszi. így érthető meg az előző gondolat folytatása: "a legjobb nevelési vagy kezelési eredményt ott érjük el, ahol a tudattalan kooperál velünk, azaz beavatkozásunk célja a tudattalan fejlődési tendenciájával egybeesik, s megfordítva, módszereink ott mondanak csődöt, ahol a természet nem jön segítségünkre" (Jung C. G., 1985.). A nevelés alapvetően és egyidejűleg kettőt jelent: - a fejlődést eredményező tevékenység ösztönzését és irányítását, valamint — a fejlesztő (természeti és társadalmi) környezet biztosítását. Ily módon a nevelés egyszerre ösztönzés és kedvezőtlen hatás elhárítása, és megelőzés, valamint miliőteremtés a természetes fejlődés érdekében. Ebben az egész társadalom részt vesz s ez a tény az alapja annak, hogy a gyermekek és az ifjúság fejlődéséért az egész felnőtt társadalom (kivétel nélkül minden felnőtt) egyetemes nevelői felelősséget hordoz, az is, aki erre nem gondol, vagy nem akarja vállalni. 222