Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Rókusfalvy Pál: A nevelési eszmény alapjai és tartalma
A nevelési eszmény egységes, életteljes, tudományos alapja tehát a filozófiát és a természettudományt egyaránt integráló pszichológiai antropológiai és az élettisztelet etikája. A nevelési eszmény lényege A nevelési eszménykép emberkép, az az "emberkép, amelyet a nevelésen átesett emberről magunkban hordozunk" (Kiss A. 1945.). Olyan emberkép, amelyik az embert élete és embersége legnagyobb értékére fejlesztve teljességében és tökéletesedésében mutatja be. A nevelési eszmény tehát fejlődésre irányult, a nemzet sorsát és jövőképét is tükröző emberkép. A funkciója pedig az, hogy élettörvényeken alapuló természetes integráló erőként hat a nevelés minden területén és minden formájában. A nevelési eszmény a mindenkori tudás szintjén tartalmazza az ember lényegének (természetének) teljességéről, fejlődéséről (fejlődőképességéről) és fejlesztéséről kialakított képet. így töltheti be funkcióját. Az ember lényegének teljességéről. A pedagógia gyakorlatában, de a társadalom életének minden területén az emberről alkotott képünk megdöbbentően silány, egyoldalú és hézagos, illetve mozaikszerű. Az ember minden bonyolultsága ellenére egységes természetű élőlény. Nincsen külön teste és lelke. "Az emberben a tevékenységnek egyetlen alanya van, és ez a testtel egyetlen szubsztanciává egyesült lélek" (Várkonyi H. D., 1958). Hasonlóképpen minden ember egyszerre és szétválaszthatatlanul egyéniség és társas lény. Az ember "lelki természete" sok milliós törzsfejlődés eredménye. Tudatos pszichológiai jelenségeink s ezeknek összefüggő egész egy számunkra nem tudatos állati állapotból indul ki (Jung, C. G., 1987), mélyén a legősibb, az egész emberiségben közös kollektív tudattalannal, illetve tudattalan erőkkel és folyamatokkal. Az ember személyisége, dinamikus működése, tevékenysége, cselekvései, magatartása ezekkel együtt teljes. Az embert, mint a nevelés alanyát és tárgyát is ebben a teljességében kell látni és bánni vele. Ez a tény világosan érzékelteti, hogy a napjainkra kialakult és történelmileg intézményesült nevelés mennyire felületi hatású, szűken értelmezett, de azt is, hogy még mennyi új feladata van s mennyi lehetősége. Különösen ha hozzávesszük azt a tényt, hogy az emberiség -ha nem pusztítja el önmagát ~ tudattalan erőivel való kölcsönhatására 220