Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Palotai Ferencné: Németh László pedagógiai gondolatai közt válogatva

A szép vásárhelyi évek, melyek a tényleges, valóságos pedagógiai praxist jelentették, a nagyszerű kísérletezés lehetőségét adták az írónak, s tegyük hozzá — tanítványain kívül nekünk, az utókornak is ~ kiegészültek. Nem módszeresen végiggondolt, az írótól megszokott alapossággal végigvitt gondolat, amire hivatkozni szeretnénk, de igen-igen fontos, hisz a felsőoktatást, napjaink egyik legneuralgikusabb pontját érintik. "A művelődés reformja" c. írásában int és figyelmeztet a legnagyobb hibalehetőségekre, melyeket elkövethetünk: "A művelődés reformja az egyetemek reformjával kezdődik. Ki tagadhatná, hogy az egyetemek ma az előbb említett önkéntelen helitropizmus ellen dolgoznak. Kivétel nélkül szakembereket nevelnek; nem úgy, hogy egy szakban otthonossá teszik, hanem úgy, hogy a műveltség általános kérdéseiben idegenné. Félszeg úszók nevelnek félszeg úszókat." E félszegség legyűrése együttes feladatunk. Hogyanjára a választ mielőbb meg kell keresnünk. Az eddigiekben Németh Lászlónak legközvetlenebbül a pedagógiához kötődő gondolataiból válogattunk. A viszonylagos teljesség jegyében azonban úgy tetszik, ki kell egészítenünk áttekintésünket. Elsősorban a drámák gazdag világa kínálja a bőséges anyagot. Németh László legtöbb drámája a "homo eticus" küzdelmét tárja elénk. Hőseit sokféle körből választja. Számunkra talán az Apáczai és a Bolyaiakkal foglalkozó drámák a legtanulságosabbak. Az előbbi két szempontbál is. Egyfelől a magyar neveléstörténet korszakos jelentőségű személyisége mint hős miatt, másfelől azon ötletek révén, amiket a veszprémi premier kapcsán javasolt. Az Apáczai-drámában a kitűnő tanítóról a darab egyszerű,, iskolázatlan szereplőjével mondatja ki a legfőbb igazságok egyikét: "Mert igaz, ami igaz, ő igen ért hozzá, hogy a keserű gyökeret mézzel csöpögtesse. Azért is van a diákság olyan bolondjában érte." Ezt a megállapítást aligha kell kommentálni. A darab 1968-as veszprémi bemutatója kapcsán a sokszereplős dráma színrevitelének nehézségeit megértve, s egyúttal a város viszonyaira hivatkozva az író azt javasolja a jövőre nézvést... Milyen üdvös és hasznos lenne az effajta művek színpadra állítása egy iskolavárosban oly módon, hogy a hivatásosok és diák-amatőrök együtt hozzák létre a produkciót. Mi tagadás, jó volt ezt olvasni, hisz városunkban, Nyíregyházán ez nemegyszer megtörtént már. 116