Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Nagy Sándor: A tér és az idő egy magyar pikareszk regényben. Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci

zód előadását vezetik be. Jellegzetes példákat idézhetünk! Kukuj, a kőműves sértett bosszúból megöli a kéményseprő legényt, aminek előadását Marci így vezeti be: "Rá tán a második vasárnap volt aztán a borzasztóság, ami mintha most is előttem volna... (Kakuk Marci ifjúsága, 1922); a szekeres Kasosnál a múló idő elveszíti objektív minőségét: "Na, így múlt el egy nap, keltő, három, azt sem tudom, hány. Nem volt semmi bajom"; a gügye Jánoska megszelídítésének epizódjait ismét rá jellemző időbeli töredezettséggel tagolja: "Ezt is csudára beszélték rólam egymás közt, hogy én egy-két hete csak, mégis jobban észhez hoztam ezt a hülye Jánoskát, mint ez a vén kocsisné, aki nyolc éve mosdatja, fekteti, eteti" (Az amerikai örökség, 1941); a borzas-sárgapataki kalandot Marci az előtte lezajló vándorlás idejének hozzávetőleges megjelölésével készíti elő, de hogy ez alatt mi történt, s hogy akkori élményeit hogyan dolgozta fel, az számára itt már mellékes: "Elég az hozzá, hogy csak ott érdemes kezdjem maguknak, amikor már jó másfél hónapos tekergés után elértünk egy helyre a hegyek között". A sérült galamb gyógyításának epizódját a történés szempontjából újra csak mellékes időbeliségre történő utalás készíti elő: "De csak mondjam tovább, ami legjobba estem bele itten, tán másfél hétre rá sem, hogy itt voltam..."; a bányatelepi merénylet, Henkerszky bányafelügyelő meggyilkolása után Marcinak és Somának menekülni kell, de a közben eltelt idő már tárgyszerű kontúrjait is elveszíti: "Ilány nap telt el erre, hány nem? Nem sok? ... Így neki Somával megint a világnak" (Kakuk Marci a zendülők közt, 1934); a vadkecskékkel történt találkozás regénybeli idejére is elegendőnek tart egy rövid utalást a narrátor-főhős, noha az olvasó egyáltalán nem tudja, hogy a vándorlás hanyadik, melyik esztendejében járunk éppen: "Már jól benn szeptemberben jártunk, amikor ez történt..."; a biológiai-életrajzi időre minduntalan ránő a kaland hétköznapi ideje: "Csakis ott töltöltünk Somával ennél a Habrincsnál, nem is tudom, tán két hetet is (Kakuk Marci vadászkalandja, 1934); ez utóbbira ismételt példaként említhetjük a bihalgebbedi Nagykocsmában várakozó korteskedő Marci szavait, melyekkel a Somától érkezett levél epizódját előlegezi: "De mind elég már ebből. Azon kezdhetem inkább, mikor Soma jelentkezett... És hogyan is jelentkezett? Aznap délután, éppen negyednap, ha jól tudom, erősen összejöttem a cseléddel és a csaplárnéval..." (Kakuk Marci kortesúton, 1937). Példáinkat kiegészíthetjük még a mindennapi események töredezett időképzeteivei: hanem egyszer egy este, egyszer csak jön haza Soma, jövök egyszer éppen a piacról, másnap még nyújtóztam finoman a pokróc alatt, télvíz ideje is eljött, egyszerre csak eszembe jutott, egyszerre elmúlt a kedvem, kezdett éppen alkonyodni, másnap azután, rá pár napra stb. A Kakuk Marci-sorozat hétköznapi kaland idejének töredezettsége különösen elmossa az események történelmi idejének pontos kereteit. Nincs egyetlen konkrét 83