Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Németh Béla: Janus Pannonius Mandulafácska-versének értelmezéséhez

Nausikaá is! A nyugati díszkertekre rácsodálkozó tirynsi ember mellé tehát Janus a meseringatású phaiák földön (1. a Phaeaca.... Alcinoum hyperbatont) ámuló ithakai vezért állítja. Weöres fantáziáját persze megmozgatja a phaiák sziget, olyannyira, hogy — bár Janusnál nem szerepel — ő kétszer is említi: Alkinous szigetén, még boldog szigetek. Ezzel — akarva-akaratlanul — olyan interpretációra adott lehetőséget, mely a Janus-szövegtől független, sőt, ha erőszakosan hangsúlyozzák, azzal ellentétes. Akadnak ugyanis kiadók és inlerpretátorok, akik a kifejezést mintegy makarún nészoi, azaz a túlvilági jutalomként kijelölt lakóhely értelmében kezelik. Például nagybetűvel írják: Boldog szigetek, Blessed Fields. A Janus Pannonius-versben erről szó sincs. A fortunatis in arvis (így, kisbetűvel) a boldog földművesektől, a szerencsés, gazdag itáliai colonusoktől művelt szántókra vonatkozik, arra az áldott déli vidékre, melyre Janus Pannonius mint a kat'exochén múzsái tájra tekint. A helyet ugyanis nem érthetjük a Vergilius-utalás felfedezése nélkül. Az Eszak1 tál iához elszakíthatatlan szálakkal kötődő Transpadanus költő két sora csendül meg versünk harmadik sorának első és utolsó szavaiban: fortunatis vö. Vergilis Georgica I. 458 sk. O fortunatos nimium, sua si bona nor int, agricolas! ill. arvis vö. Vergilius Bucolica I 3 nos patriae fines et dulcia linquimus arva. Bár valószínűleg felesleges egy Guarino-tanítványról bizonyítani Vergilius ismeretét, idézzük még a Georgica nagy Itália-dicséretének (II 173 Salve, magna parens frugum, Saturnia tellus!) két janusi továbbélését. Guarinót így dicséri: (Guar, paneg. 897) Salve, mag ne parens, cunctis decus addite saeclis. Míg az irodalmi tevékenységet közismert epigrammájában (Laus Pannoniae) így idézi meg: Quae legerent omnes, quondam dabat Itala tellus. Ami pedig a második utalást illeti, annak vergiliusi szövegalapja a legelső vergiliusi pásztorköltemény legelején található, úgyhogy ismerete vitathatatlan. Az már nem Weöresre, hanem a félremagyarázókra jellemző, hogy a Pannónia hideg talaját jelző latin kifejezésben: in Pannoniae frigidiore solo nem veszik észre a középfokot, azaz nem vesznek tudomást egy hidegebb és egy nyilván melegebb ra/ayhőmérséklet evilági összevetéséről. Weöres a boldog szigetekhez hasonlóan itt is némileg elcsúsztatta az arva (szántók) jelentését, pontosabban felcserélte a két képet. A fortunatis in arvis magyarításába került a (vergiliusi helyett) lucretiusi rokonságot mutató bő rétjein (kb. per...pabula laeta Lucretius I 15), míg a frigidiore solo visszaadásában a szántatlan talaj hűs rögein-ként szerepel. A vitathatatlanul népszerű fordítás legszebb sora'a hűtlenül hűséges S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben. A janusi kiemelt audax helyére az ott eldugott en megfelelője került, a duraliv per gelidos menses-1 a télben színtelenebb időhatározója helyettesíti. Ám itt az indítás Petőfire cáfoló képe (De íme, sötét hajam őszbe vegyül már — S íme, virágzik a mandulafácska merészen...), mely persze 97