Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Nagy Sándor: A tér és az idő egy magyar pikareszk regényben. Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci

Marci életének fordulatai az így kialakuló "ritmus" szerint következnek: a málnás-újvárosi Elefántkebel vendéglő a Kasos-epizódok szerveződésének színtere, majd a korteskedés kezdete is ide kapcsolódik; a borzas-sárgapataki országúton "munkát kereső" Somáék vándorlásának intermezzója a bányatelepi zendülés, amelynek központja a kocsma; a vadászkalandokat megelőző városi kaland a Kakas fogadóban zajlik, ahol az éppen oda vetődő "szusztársakat" nemcsak a hamiskártyás Máftyéval és Orosz úrral hozza össze a sors, hanem Kisfentőssyvel is, Tersánszky egyik legszínesebben felvillantott dzsentri-hősével; a csorrantósi Nagyvendéglő a színészélet változatos epizódokat sorjáztató helyszíne, és a kis mezővárosban Marci tapasztalatain keresztül nyerünk bepillantást a vidéki nyilvánosházba is, amit az író leleményes eufémizmussal "sógoregyletnek" tisztel; a bihalgebbedi Nagykocsma a kormánypártnak korteskedő Marci főhadiszállása, míg a negyvennyolcasok a Cifracsárdában ütik fel tanyájukat; a pockosremetei választási kudarc után "a városon túl, az országúton leltem meg én is Somát, — meséli Marci —, mint a számúzöttet, velem együtt"; az országúton találkoznak véletlenül Grepitzer Rudival, és éppen a finánc társaiként anekdotikus kalandokat átélve jutnak el Galambosfára, Tótjegenyésre, majd a fentősi Ilámán-kocsmába; az itt történt események -- a mézeskalácsos Makovitsné lányának, Annuskának a történetbe léptetése -- vezetik el végül Málnás-Újvárosba az egyébként is hazavágyó Kakuk Marcit. Az említett toposzok mozgása természetesen idődimenziók nélkül elképzelhetetlen, csakhogy e mozgás fő kronotopikus jellemzője, hogy a hősök mindig azonos képlet szerint ismétlődő térben vándorolnak — amint erről az előbbiekben már szóltunk -- időélményük csupán a kaland határáig terjed, a biológiai-életrajzi időre minduntalan ránő a kaland hétköznapi ideje. A Lazarillo-regénytől kezdve Lesage és Grimmelshausen művészetéig terjedő példák sora bizonyítja, hogy a pikareszk mozgásképlete ez, amelyről igen találóan írja Poszler György: "...Szüntelen mozgás, szüntelen egy helyben maradás. Mert az elemei mozognak, de nem változnak. A kaland mindig más, de sémája mindig azonos. A színterek mindig változnak, de sohasem alakulnak. A hős mindig más helyzetben van, de mindig azonos módon reagál. A pikareszk mozgásképlete tehát a változatlan elemek megforgatásából előálló áklinamika, az egymást semlegesítő mozgások látszatdinamikájából összetevődő, lényegi statika. A típus így zsákutca. Terméketlen és folytathatatlan. Fel kell nyitni a zárójeleit..." A Gil Bias és a Tom Jones már határeset — írja Poszler György —, s jelzik, hogy a "zárójelek" a nevelési regény irányába, a fizikai vándorlás helyett a "pszichés vándorlás" irányába oldódtak fel

7. A nevelési regény, illetőleg a 19. századi realista fejlődésregény hagyományait mellőző Kakuk Marci esetében jogos lehet a kérdés:

1 a 20. századi pszichologizáló és esszéizáló törekvések idején egyáltalán életre kelthető volt-e a 18. század 87