Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Nagy Sándor: A tér és az idő egy magyar pikareszk regényben. Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci

vegére megmerevedett pikareszk regénystruktúra? Tersánszky írói leleményességét és művészi autonómiáját bizonyítja, hogy a magyar elbeszélő irodalomban eleven hagyományokkal rendelkező anekdotizmus lehetőségeit felhasználva valóságos élet­mozgásokkal töltötte meg a pikareszk sematizálódott alakzatát. Ennek legfeltűnőbb jelentkezése a már említett kalandregény toposzok mozaikszerű anekdotikus beté­tekkel biztosított telítettsége, amelyek egyrészt feloldják Kakuk Marci helyzetének zártságát, másrészt részletrealizmusuk eseményes gazdagságával felkeltik az életáb­rázoló nagyepika teljességének illúzióját 8. Idézzük fel a regény néhány jellegzetes epizódját! Kakuk Marci állóképszerű környezetét már szülővárosában mulatságosan vagy tragikomikusai! poentírozott betétek pezsdítik fel (pl. bőgőhordozás, dinnyelopás, a Lórika-epizód stb.), de magát a főhőst is egy anekdotikus véletlen (Zoltika, az ügy­véd kisfia megeszi Marci bagóját) "hozza mozgásba", indítja el vándorútra (Kakuk Marci ifjúsága). A második rész pikareszk alapsémáját — a vándorló Marci elszegő­dik szolgálatra Málnásra a szekeres Kasoshoz — egy kópéhoz méltó leleményes csínytevés tölti ki (Marci túszúrással "neveli" a lüke Jánoskát), amely folytonos is­métlődésével unalmas érdektelenségbe fulladna, ha monotóniáját nem törnék meg egy teret és időt váltó betét-elbeszélés érdekes izgalmai (Hertye bácsi havasi med­vekalandja) és Marci szerelmi évődései Kasosnéval vagy adomázó emlékezései ab­ból az időből, amikor a városban mint hirdető "plakát-embert" megbámulták, a színházban pedig nézője volt a kis "fecskefarkú" ember és egy kisasszonyka páros "vonyításának" (Az amerikai örökség). A borzas-sárgapataki zendülésben csak peri­férikus szerepet játszó Kakuk Marci viszonylagos tétlenségben élne a bányaigazga­tó kertészeként — a zendülésben Somáé az igazi főszerep —, ha a kerekre formált komikus és groteszk részletek (pl. a rózsafaültetés, a sérült galamb története, a pa­pagáj meggyógyítása, kígyókaland, a szerelmi légyottok Csurinyák Esztivel, Luli nagysága fürdőző-jelenetei stb.) nem oldanák fel a helyzet epikaellenes statikussá­gát, noha ezeknek a részleteknek — mint oksági összefüggéseknek -- nincs közük a zendüléshez (Kakuk Marci a zendülők között). Az anekdota teret megtöltő és a megmerevedni látszó elbeszélésstruktúrát to­vábblendítő szerepét példázhatjuk még a regény egyik legérdekesebb epizódjának felidézésével. A zendülés után menekülő Marciék egy ideig a Kakas fogadóban ta­nyáznak, kártyázással, evéssel, ivással és szerelemmel múlatva az időt. Az ismert toposzok (országút, fogadó) "megforgatásából" eredő mozgás érdektelenül semati­kus lenne — hiszen új információt nem nyújtana --, ha két érdekes anekdotikus betét nem élénkítené fel az epizódot: Marci "mutyi pénzével" a hamiskártyás Orosz úr játszik egy ideig, majd megszökik a nyereménnyel, s nemcsak az egyébként ugyancsak hamisan kártyázó Somáékat csapja be, hanem a fogadó zárt közegéből SS

Next

/
Thumbnails
Contents