Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Ludányi Mária: Középkori motívumok Gergei Albert históriájában 53 Máthé József: Valóság és fikció Petelei István novelláiban

inkább Aurélnak: "Mert igaz: egy Salamon nevű fiatal úr, ha neki úgy tetszik, kukkra dobhatja a pantofliját az utcán, de egy Aurél nevezetű úrfi gombos stiklit hord, amit nem rúghat le." Egyik-másik novellaszereplő neve félreérthetetlenül jellemzi hordozóját. Árva Lotti, a gyámoltalan és alázatos városi írnok ("Domine Árva") leánya, nemcsak apja révén, hanem önnön sorsában is tényleg "árva", magányos (Árva Lotti)', Kis Dénes, Az óra fennhéjázó, piperkőc fiatalembere valóban "kis"-sé zsugorodik a novella fiatal tiszttartójával (Károllyal) szemben, aki viszont emberséges, határozott jellem; Kis Farkast, a Gyehenna merész álmokat szövögető tanár-hősét pedig nevéhez illően lenézi, megsemmisíti a pökhendi kisvárosi környezet. Alakjait az író gyakran teljes nevükön vezeti be a történetbe, aztán szinte egyidőben azzal, hogy közel kerülnek az olvasóhoz, már csak keresztnevükön, sőt becenevükön emlegeti, így is érzékeltetve a közvetlenséget (ami persze nem föltétlenül rokonszenvet jelent!). Katalin, Baranyai Katica, a missziós-fanatikus vénkisasszony saját, túlvilágon vélt üdvösségéért itt, a földön mások boldogságát igyekszik tönkretenni (Mayer, a zsidó suszter); Kata, a "vén, bosszús, zápon maradt vénleány", aki "tán sohasem volt elégedett életében", gonoszkodó zsörtölődéseivel megkeseríti a magá hoz fogadott Jusztin életét (A könyörülő asszony): Cifra Katit, a város fertőjében elveszett falusi lányt, környezete illeti "cifra" jelzővel, az elutasítás és megvetés jeleként. Mégis, ő menti meg a hasonló sorstól fenyegetett falusi leánykát, földijét a veszélytől (A csíkos szőttes). A névhasználat olykor ellentétes belső tulajdonságokra utal: az özvegyen maradt Édes Gergelyné Keserű úrhoz küldi a cselédlányt vásárló-könyvért (A székek), jelezve, hogy férje halála után az árakat most már utólag is megbeszélhetik. Jellemző az is, hogy Petelei a gyermek-szereplőknek nem ad rosszalló árnyalatú gúnyneveket, nem tesz különbséget a törvényes és törvénytelen gyermek között (sőt ez utóbbihoz még több szeretettel közeledik), novelláiban a sokszor előforduló Zsuzsika, Mari, Jóska, Jánoska, Rózsika nevek megértő rokonszenvéről, meghitt közvetlenségéről tanúskodnak. 5. Kétségtelen, Petelei egész írói világát a nagyfokú zártság jellemzi, novellisztikája nem a nagyság, monumentalitás, hanem a kisszerűség, mozaikszerű szétdaraboltság hatását kelti. Művei olvastán nem a mozgalmasság, hanem a statikus jelleg tűnik szemünkbe. Az író ezekben többnyire "pillanatfelvételeket" készít, helyzeteket, magatartásformákat, gesztusokat ír le, s a külső történésfolyamatnak, a konvencionális cselekménynek legfeljebb csak annyi szerepet juttat a kompozícióban, amennyi egy-egy sorsdöntő lépésnek, mint következménynek, a megindoklásához föltétlenül szükséges. Ezért — néhány nagyobb lélegzetű elbeszélés kivételével (Emlékek, A fülemile, Egy asszonyért, Jetti), amelyekben még helyenként romantikus-anekdotikus elemek is felbukkannak — legtöbb novellájában a részletes lélekrajz, finoman árnyalt leírások, táj- és hangulatképek töltik ki a szélesebb kereteket. 77