Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Ludányi Mária: Középkori motívumok Gergei Albert históriájában 53 Máthé József: Valóság és fikció Petelei István novelláiban

"Ez a kérdés lényege: ÍIZ általánost az egyedin keresztül kifejezni, az egyedivel elérni az általános kifejezését (...). Olyan regényt szeretnék írni, mely éppoly igaz volna, s egyszersmind éppolyan távol állna a valóságtól (...), olyan emberi és olyan fiktív, mint az Atalia, a Tartuffe, vagy a Cinna."

3 Végső soron és lényegében tehát a fikció kapcsán az irodalmi mű valóságtartalmáról, ismeretértékéről van szó, arról a komplex összefüggés-hálózatról, amelyben a műalkotás létrejön, funkcionál és meghatározódik mint szellemi-esztétikai teljesítmény, minőség. Vagyis, a fikció szerepét vizsgálva, rendszerint arra keresünk választ, hogy a műalkotás mint szubjektív produktum, különös, "teremtett világ" (Cs. Gyímesi Éva) miként és milyen mértékben felel meg a térben és időben adott objektív világnak, mennyire "távolodott el" tőle az író, illetve mennyire maradt hozzá "közel", milyen művészi "léptéket", modellt alkotott róla. ilgyes irodalomteoretikuspk egyébként kerülik a "fikció" műszó használatát (M. Krie^er, W. Kayser, M. Kridl), mivel "az irodalmi műben ábrázolt világot többnyire önmagában zárt, teljességgel önálló és az irodalmon kívüli valósággal összehasonlíthatatlan nyelvi képződményként fogják fel", s inkább a műben előforduló mondatok és ítéletek jellegére összpontosítják figyelmüket.

4 Beszélnek többek között: 1. valóságosan létező személyekről, tárgyakról szóló, valódi ítéletekről és 2. nem valóságosakra utaló, fiktív ítéletekről. Ez utóbbi ítéletfajta lényegében azonos azzal, amit Roman Ingarden quasi-ítéletnek (quasi-kijelentésnek) nevez, s amely többé-kevésbé valamennyi műalkotásra jellemző

5, hiszen a valóságtartalom tulajdonképpen ezáltal és ennek arányában jut a műben érvényre. A valóság és fikció szférája közült persze alkotók, művek, műfajok szerint — még egy bizonyos koron és irányzaton belül is -- különböző lehet az egyedi és általános viszonya, más-más ÍIZ ellávolodás-eltérés-megfelclés foka, mértéke, azaz: rendkívül széles és változatos a valóságra közvetlenül vonatkozó valódi ítéletek és a csupán közvetve, áttételesen igaz, fiktív (quasi-) ítél etek érvényességi skálája. Mindenesetre — hangsúlyozza Péczely László —: "jogos, sőt szükséges a műbeli fikció és az életbeli valóság szembesítése. Nem abból a szempontból, hogy az irodalom aggodalmaskodó hűséggel másolja-e a valóságot, hanem annak megállapítása érdekében: a lényeget, a valóság logikáját illetően analóg-e vele, más szóval, nem sértie meg a valószerűség esztétikai követelményét. Ez pedig azt jelenti, hogy nem állhat ellentétben a lélektani, a szociológiai és kortörténeti igazsággal."

6 2. Eseményes művekben, amelyek közül bennünket most közelebbről a prózai kisepika érdekel -- a fikció jeljege, a fiktivitás módja és szerepe főleg a jellem- és környezetrajzban, a cselekménybonyolításban és szituáció-teremtésben mutatkozik meg. Markiewicz már idézett könyvében, az epikáról szólva, két szereplőtípust különít el: "vannak olyan szereplők, akiknek lényeges tulajdonságai és funkciói hasonlóak valamilyen valóságos szereplő tulajdonságaihoz és funkcióihoz (ezeket analóg 70