Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Ködöböcz Gábor: Közelítések Pilinszkyhez

ál-rendszerben a szerelem megnemesíti a lovagot, olyan vitézi vagy erkölcsi próbák elé állítja, amelyeket, ha kiáll, méltóvá válik az örök hírnévre, vagy éppen a boldogságra. Ennek a kialakuló udvari szerelemtannak szabályai azonban nem teljesen egyformán jelennek meg a lovagi lírában és az epikában. Míg például Capellanus szerint a lovag csak férjes asszonynak hódolhat,- és a házastársi szerelem egyenesen "erkölcstelenség", (ezt a szabályt a lírai költészet be is tartja), addig az epikában megjelenik az udvari szerelem, Tamour courtois" a házasság mint cél formájában is. A szerelmi házasság a lovag kiérdemelt jutalma, de lehet konfliktust okozó tényező is, mint például a Ywei-történetben, ahol a hősnek éppen azt a dilemmát kell megoldania a lovagi ideálképhez méltóan, hogy szerelmi házassága miatt el kell hanyagolnia a vitézi tetteket, vitézi tettei miatt pedig szerelmes feleségét. Ezen történeteknek hátterében a lovagság társadalmi helyzete húzódik meg, mikoris a lovagi szolgálatot teljesítő ifjú csak egy szerencsés házassággal alapíthat új családi ágat, hiszen mindig az elsőszülött fiú örökli a vagyont és válhat családfővé.

2

4 Ezért szükségszerű, hogy a "fin'amors" ábrázolása befogadjon egy "reálisabb" szintet a lovagi eszményképet megjelenítő történetekben. Ha összevetjük Chretien de Troyes vagy Marie de France történeteinek hőseit a magyar Árgirussal, szembeötlő egyezéseket találunk.

2

5 A lovagok mind arisztokrata származásúak, bárók, esetünkben királyfi. Eleve rendelkeznek a lovagi erényekkel, ezt egy előportréból tudjuk meg. A helyzetük nincs összhangban kiválóságukkal, a hős sokszor egy a sok lovag közül a királyi udvarban, de van, amikor éppen kegyvesztett (Lanval), vagy még nem érdemelte ki a kiválasztott lovagok rangját (Perceval). E történetek nemes származású ifjaira nem vár a reális életsíkon tulajdonságaikhoz méltó rang, hatalom, hírnév, ebből a bizonyos "szürkeségből", "elesettségből" éppen az "aventure" emeli ki őket. Argirus is, rangos származása ellenére, mint legkisebb fiú, nem léphet a királyhűbérúr örökébe, nem várja rang és hatalom, tipikusan a lovagkor másod-, harmadszülötteinek helyzetéhez mérhető apja udvarában betöltött szerepe. Alaphelyzete és kiváló tulajdonságai között ellentét feszül. Az előportréban ez olvasható: "Tiékintetes ifjú az Argirus vala, Nagy ékes beszédű, szép termetű vala, Szép ékes erkölccsel felruházva vala, Kiért az országban néki híre vala."

2

6 Ha jól megnézzük ezt a leírást, a jeles tulajdonságok megegyeznek a lovagi erényekkel (bölcsesség, szépség, jó erkölcs, jámborság és mértékletesség, jó hírnév 59