Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Ködöböcz Gábor: Közelítések Pilinszkyhez

Páltól származik: "Nem volt öngyötrő, szerzetesi természet... De úgy élt és úgy rendezte életét, hogy az valamilyen módon szenvedtette őt. Abszolút nem volt öntudatlan szenvedő, de tudatos vagy elhatározott sem. Inkább volt áldozat, mint mártír... János abszolút nem volt labilis természet, de nem próbált mesterségesen jó formában maradni. 'A bajok kiegyenlítik egymást, ha nem szelektáljuk őket' — írta. Vállalta a rámért szenvedést. Elmegyógyászként sosem tartottam betegnek." Külön értekezés tárgya lehelne Pilinszky egészen különleges szerelemlelfogása, ennek összes gyakorlati következményével együtt. Legközelebbi ismerősei, barátai (pl. Törőcsik Mari, Maár Gyula, Jeleníts István, Kocsis Zoltán, Ingrid Ficheux) igen szemérmes, félelmekkel, szorongásokkal teli embernek ismerték őt, aki ráadásul tele volt félresikerült kapcsolatokkal. Benne a vágyak testi durvasága és a gondolatok magasztos tisztasága egymással feloldhatatlan feszültségben élt. Nagyon is igaza lehet Wilt Pálnak, aki arról beszél, hogy Pilinszky — mintegy az ambivalens kettősség kompenzációjaként, kétségbeesett megoldási kísérletként — többször is tébolyult, lehetetlen női kapcsolatokba keveredett. Talán azért is, mert soha nem talált olyan társat, akivel a magányát föl tudta volna oldani. Persze Jeleníts Istvánnak is igaza lehet, mert kétségtelen ugyan, hogy Pilinszky nagyon kiszolgáltatott, védtelen ember volt, de "nyilván megszökött volna attól, aki valaha is meg szerette volna őt tanítani a normális életre". Arra a kérdésre, hogy vajon mitől vált Pilinszky depresszióssá, Kocsis Zoltán a következőt válaszolja: "A nőktől, mert nagyon csúnyán bántak vele. Mindig a férfias nőtípushoz vonzódott, s mindig megégette magát. Sokan ki is nevették... Egyébként igen furcsán képzelte a házasságot, mert valahogy krisztusi módon akarta megélni." Ugyanerre a kérdésre Ingrid Ficheux másfajta választ ad: "János a depressziót nem tartotta kóros dolognak. Ő is megélte és természetesnek tartotta. Szerinte ugyanis a depresszió a valódi világ víziója, s akkor esik valaki depresszióba, ha megszűnik körülötte létezni az Isten. Én is ugyanezt éltem meg." Végül — ha csak futólag is — szólni kell az "újholdas"problémáról. A kérdés összetettsége és sokféle megítélése ellenére azért vagyok viszonylag egyszerű helyzetben, mert teljes egészében osztom Törőcsik Mari és Maár Gyula véleményét. Aligha vitatható, hogy Pilinszky és az újholdasok összetartozása fontos volt annak idején. Rosszindulatú megközelítés viszont az, amelyik a kapcsolat meglazulásáért kizárólag Pilinszkyt teszi felelőssé. Az igazság inkább az lehet -mondja Maár Gyula —, hogy ő volt az igazán átütő, világirodalmi szinten is jelenségként élő költő. "János nem levált róluk, hanem bizonyos értelemben túlnőtte ezt a kört. O soha nem volt provinciális helyzetben" -- teszi hozzá Törőcsik Mari. "Azt hiszem üstökös volt, amely egyszerűen kilép a többi csillag közül... Ő elvarázsolt király volt, aki pontosan tudta saját-helyét anélkül is, hogy ez bármikor 50