Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Ködöböcz Gábor: Közelítések Pilinszkyhez

manifesztálódott volna... Szuverén volt, akinek a személyisége változhatott ugyan, de a látása ugyanaz maradt" — fejezi be a fejtegetését Maár Gyula. Felvetődik a kérdés: mi lehetne az In memóriám Pilinszky és a róla írott recenzió végső mérlege? A könyvben foglaltak és az itt leírtak egyik legfontosabb üzenete talán az lehet, hogy az ilyen nagyformátumú művésznek minden lépése súlyos és mélyreható tanulságokkal szolgál. Végső soron -- a legendaépítés alig leplezett szándékával — egy súlyosságában szerény és szerénységében súlyos művésziemberi portré reinkarnálódik előttünk; a Pilinszkyre olyannyira jellemző caritasos életeszmény sugárzó tisztaságával, s az emberi létezés mélységeinek reménytelenségében is reményteljes igézetével. IRODALOM 1. Fülöp László: Pilinszky János. Kortársaink, Bp. 1977. 2. Béládi Miklós: Érintkezési pontok. Költő a Senki földjén. Bp. 1974. 498-532. 3. Radnóti Sándor: A szenvedő misztikus. Misztika és líra összefüggése. Bp. 1981. 4. Beszélgetések Pilinszkyvel. Válogatta és szerkesztette Török Endre. Bp. 1983. 5. In memóriám Pilinszky. Összeállította és az interjúkat készítette: Bogyay Katalin. Bp. 1990. 6. Király Katalin: Apokrifak a Pilinszky-legendáriumhoz. Elet és Irodalom. 1991. ápr. 19. 51