Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Ködöböcz Gábor: Közelítések Pilinszkyhez

erre sokféleképpen reagálnak, de a válaszokban makacsul visszatérő gondolat, hogy Pilinszky viselkedése elütött a megszokottól, mivel az életét misztikus filozófus módjára, spirituálisán élte, és olyan rendkívüli lény volt, aki az élet és a halál misztériumát, a földi és a földöntúli világ kapcsolatát hordozta magában; s mint ilyen, állandóan a lényegre figyelt. Ővele találkozva valóban a lényeggel kerülhetünk kapcsolatba. Jeleníts István mutat rá, hogy Pilinszky költészetét nem az idők diktálták. Félrevezető, ha vallásos vagy metafizikus költőnek mondjuk, mert költészetében az ember végső elkötelezettségéről, érintettségéről, tájolódásáról van szó. Domokos Mátyás is úgy látja, hogy Pilinszkyt nem lehetett kimozdítani a saját belső gondjai és történései közül. Mint a nagy tehetségek általában, ő sem tudott mással foglalkozni, csak azzal, amire predesztinálva volt. Ez a költői predesztináció egybeesett egy vallásos hittel, de úgy, hogy a vallásos hit nem korlátozta és nem térítette el őt a saját költői predesztinációjától. Ennek köszönhető, hogy nem lett irányköltő, hogy nem lett szokványos katolikus költő. Költő vagyok és katolikus -- mondja erről Pilinszky. Többen is megjegyzik, hogy Pilinszkyt a Biblia mellett legjobban Dosztojevszkij foglalkoztatta. Karamazov Aljosában vagy Karamazov Ivánban látta kifejezve a lét, a hit, az erkölcs alapkérdéseit. Nem lehet véletlen, hogy még derűsebb pillanataiban is Karamazov Aljosának képzelte magát. Ezzel kapcsolatban Maár Gyula elevenít föl két igen jellemző történetet. Az egyik szerint amikor Pilinszkyt Németországba vitték vonaton, könyvek voltak nála, és elkezdte kidobálni az ablakon azokat, ameiyek számára érvényüket vesztették. Végül csak a Biblia maradt vele, az viszont nem úgy, mint egy könyv, hanem úgy, mint egy kutya. A másik emlék egy európai írókongresszushoz kötődik, ahol Pilinszky határozottan kijelentette, hogy a modern irodalom kezdőpontja Dosztojevszkij. Aligha szorul bizonyításra, hogy világlátásának egyik meghatározója éppen Dosztojevszkij volt. Mert micsoda Dosztojevszkij-látásra vall, ha valaki azt mondja Auschwitzról, hogy: Minden, ami történt, botrány, amennyiben megtörténhetett. Kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént." Ami pedig a Szentírást illeti, nyilvánvaló, hogy Pilinszky mindenkori mentsvára a Biblia volt, ahová tékozló fiúi útjairól megtérhetett. Ebben messze a legilletékesebb Jeleníts István, aki a költő gyóntatója, lelki atyja volt, majd ő lett Pilinszky János szellemi hagyatékának gondozója. Jeleníts megfigyelése szerint Pilinszky — akárcsak Pascal -- magától talált rá a keresztény gondolkodás élő gócaira, s a maga ösztönös zsenijével a kereszténység lényegéhez kérült igen-igen közel. Számára a hitben legfontosabb volt a kegyelem, s nem a filozófusok, hanem Jézus Krisztus istenét kereste és találta meg. Valamelyest problematikusabbnak értékeli, 46