Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Ködöböcz Gábor: Közelítések Pilinszkyhez

vumkörei uralják a Tanúk nélkül, a Parafrázis és a Kihűlt világban című verseket is. Az utóbbi mű nyitánya ("E világ nem az én világom"), illetve zárlata ("Kihűlt világ ez, senki földje! / S mint tetejébe hajított / ócskavasak holtan merednek / reményeink, a csillagok") egyik legjellegzetesebb példája a személyes létérzékelést egyetemessé tágító művészi eljárásnak. Az Isten-élményt közvetve kifejező költemények egyik csoportjában fontos jelentésképző szerephez jutnak a Bibliából ismerős jelképek, utalások és látomásrészletek. Külön csoportot alkotnak azok a versek, amelyek az apokalipszis képeire épülnek, illetve valami módon ehhez a képzetkörhöz kapcsolódnak. A már említett Apokrif mellett idet artozik a Mire megjössz, a Jelenések VIII.7., a Piéta és a Harmadnapon. Az Istenhez forduló, istenváró-istenkereső attitűd közvetlenül nyilvánul meg a Panasz és az Örökkön-örökké jeremiádszerű soraiban. Az "úgy vágyom közeledre" alapérzése itt is a feltétlen ráutaltságot rögzíti, ám a megválaszolatlanul maradó kérdések a bizonyosság hiányát jelezve tovább fokozzák az esdeklő kétségbeesettségét. ("Eljut hozzád a panaszom?"; "Hiába ostromollak?"; "Számíthatok rád istenem?") A Panasz gyötrő és megoldatlan menedékkeresését és feloldozásreményét ellenpontozza az Örökkön-örökké tűréselvű, belenyugvó magatartása. ("Úgyse hallanád meg, hangot ha adok, / sűrű panaszommal jobb ha hallgatok.") A felsorolt példák egybehangzó tanúsága szerint a költő a transzcendencia vonzásából nem szabadulhat, de a rejtőzködő bizonyosságban feloldódni, s benne megnyugvást találni nem képes. Miután a hívás nem talál válaszra, a hangja elcsuklik. A menekülés, a menedékkeresés lehetetlensége, az Istenre való rátalálás nyomasztó megoldatlansága a hiányérzeteket s a szenvedést már-már elviselhetetlenné fokozza ("csillapíthatatlan sírok"; "végeérhetetlen zokogok"; "örökkön örökké sírok"). A hallatlanul organikus életművön belül nemcsak a fenti versek, de a líra háttérvilágát megragadó vallomásos esszék is alátámasztják a végső meglátásom, miszerint Pilinszky János vallásossága — akárcsak Adyé -- olyan advent, aminek soha nincs karácsonya. Az életmű legavatottabb ismerői (Fülöp László, Béládi Miklós) is osztják azt a véleményt, amit a költő angol fordítója, Ted Hughes így fogalmazott meg: Pilinszky versei kétségtelenül mind részei a könyörgésnek Istenhez, de ez az Isten mintha nem létezne." 43