Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Holló Ervin: "Olyan vagyok, mint egy regény..." Narratív szerkezet és motívumok Esterházy Péter Ilrabal könyve című művében

Végső soron ehhez a motívumhoz köthető legegyértelműbben a mű egyik nyelvi-szerkezeti alapjellegzetessége, az alluzív írói- magatartásból, módszerből fakadó tény: a könyv "telített" (valós vagy fiktív) filológiai adatokkal ("Don Albarth Elmewitsch vagy Camillus Gabriel Turá könyve"), irodalmi és filozófiai allúziókkal, vendégszövegekkel. Dante-, Pascal-, Madách-, Rilke-, Pilinszky-, Wittgenstein-, Lukács-, Adorno-, Bartes-szövegtöredékek, utalások kerülnek elő időről időre, tökéletesen illeszkedve a mű alapszövetéhez. Talán legbravúrosabban egy Rilke-szövegrészletet használ fel Esterházy: "Csocsó", az egyik angyal az "Úr"-nak szánt jelentés első, általa megfelelőként elfogadható bevezető mondatát próbálja megtalálni, s ehhez Esterházy az Ószi nap című Rilke-költemény három legismertebb magyar fordításának első mondatait használja fel: "Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár. Vagy: Elég, Uram. Olyan nagy volt nyarad. Vagy: Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt" (91. oldal). (A "nyáridőről" az "Úr"-nak jellemző módon a zene jut eszébe: "Summertime, Csocsókám", és a zene, ahogyan az "angyal", a szent, elhivatott lét [lásd A gyöngéd barbár Vladimírját] nem idegen Hrabal műveinek világától sem: Az angyal című novellájában a Hrabal könyvében is megemlített Bessie Smithről esik szó...) A Rilke-allúzió mellett talán a híres-hírhedt filozófiai-politikai érvényű kijelentések, "axiómák" "kifordítása" ér el jelentős ironikus hatást a műben: egy cseh szaxofonos nyilatkozza a művészet és a világ kapcsolatáról: "Amit nem tudunk elmuzsikálni, arról 'ne muzsikáljunk'." (91. oldal); az "apa" az egyre csökkenő területű takaróról (közvetve a szocializmusról) szóló fejtegetését így fejezi be: "Zenontól tudjuk, hogy pedig takaró mindig lesz" (101. oldal); utolsóként pedig álljon itt a talán legkajánabb ferdítés: "a legkisebb Lukács is nagyobb a legnagyobb Lukács-tanítványnál" (1 74. oldal). A narratív szerkezet és a motívumrendszer érintőleges vizsgálata után meg kell kísérelnem megválaszolni azt a felvethető és felvetendő kérdést, hogy miért alkalmaz Esterházy ilyen szinte áttekinthetetlenül bonyolult, többszemélyes narrációs formát, és ilyen sokrétűen struktúráit, többszörösen összefüggő motívumszerkezetet. A legközhelyesebb válasz az, hogy napjaink irodalma már csak ilyen, de persze elfogadhatóbb és kielégítőbb választ ad maga a könyv: az "Úr" vagy az "író" a következő általam egyszer már más szempontból példaként felhozott ("Úr ír") gondolatokat fejti ki "édesanyjának": "Bennem ér össze minden. Bennem van mindaz, ami van és ami nincs. Olyan vagyok, mint egy regény; azok, akik messzi vannak egymástól, de egymáshoz tartoznak, ebben a regényben találkoz33