Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Holló Ervin: "Olyan vagyok, mint egy regény..." Narratív szerkezet és motívumok Esterházy Péter Ilrabal könyve című művében

A Hrabal-motívum a mű másik meghatározó eleme természetesen több szálon kapcsolódik az eddig tárgyalt főmotívummal és annak körével is. A két fő elem összetartozása legfrappánsabban abban a nyelvi ötletben testesül meg, miszerint a "hrabal" szó jelentése "kapar" (131. oldal). Ebben a megközelítésben a Hrabal könyve cím nemcsak arra utal, hogy Esterházy "író" hőse Ilrabalról ír könyvet, és hogy annak felesége a cseh iróval folytat egyoldalú, belső kommunikációt, hanem arra is, hogy — a fenti nyelvi jelenség okán — a könyv az (elképzelhető legtágabb értelemben vett) abortusz könyveként is értelmezhető. A cím így egybefoglalja a két struktúraszervező tematikai motívum jelentéskörét, ami feltétlenül elismerésre méltó. A Hrabal-vonal szintén bonyolultan összefüggő rendszert alkot, s a rendszert felépítő motívumok nemcsak a főmotívummal és egymással, hanem az abortuszkörbe tartozó elemekkel is sokoldalú kapcsolatban állnak. A cseh író kapcsán is fölmerül a régió történelmi sorsa, hiszen a Hrabal-életmú nem kis részben éppen erről szól. (Esterházy könyve is tartalmaz erre utalásokat: a í Irabal-könyvek elégetése 1975-ben, az 1968 után lakásukból ki sem mozduló írókra tett célzás Georgina néni életsorsán keresztül stb.) A "családi elem" is hasonló természetességgel kapcsolható Hrabal személyéhez, művészetéhez: az apja, édesanyja, nagybácsija élettörténetétől mint regénytémától művek során keresztül szabadulni nem tudó író iránt méltán érezhet erős vonzalmat Esterházy ("az író Bohumil Hrabalt egy gigásznak tartotta" [18. oldal]), lévén az ő egyik legfontosabb témaforrása is a családja múltja, jelene. Ez a vonzalom és a tény, ami ebből következik, hogy tudniillik az "író" (és Esterházy!) Ilrabalról ír könyvet, egy újabb motívumhoz vezet ei bennünket: az irodalomhoz. A könyv nem kis részben az irodalomról, az írásról és az írói létről "szól": "Valamiről írni — mit jelent az? Semmit. Csupa szamárságot, a tartalom cs forma egységét, istenbizonyítékot, társadalmi fejlődést..." (18. oldal). Az írói lét kérdései különös módon kapcsolódnak az isteni, teremtő lét kérdéseivel: "Aki mindenre emlékezik, az nem ír, az szörnyeteg vagy ö az Isten, ... Aki pedig semmire sem emlékezik, az gazember vagy ütődött. Az író a kettő közt van, a minden és a semmi közt, a szörnyeteg és gazember, az Ur s az ütődött közt, hol az, hol ez, ez sem az se, semmi, egy semmi" (167—168. oldal). Az irodalom, az "íróság" a magánélet viszonyait is meghatározzák bizonyos fokig. Megtudjuk, hogyan kínlódik az "író" alkotás közben, hogyan zárja ki magát saját családja életéből ("Anna az irodalmi özvegyek egyszerű életét élte" [20. oldal]) 32