Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Holló Ervin: "Olyan vagyok, mint egy regény..." Narratív szerkezet és motívumok Esterházy Péter Ilrabal könyve című művében

Különösen az a mód sajátos, ahogyan Esterházy felhasználja a Ilrabal-idézeteket. A különböző megnyilatkozó személyek mondatai zökkenő nélkül tűnnek át, simulnak bele egymásba: "Buhumil, drágám, az hogyan volt a maga mamájával, amikor levágatta azt az őrjítő, zuhatagos, sörényes, sör szőke haját, s a maga papája kiszaladt az irodából [ ] Aztán lekapcsolta a pumpát a maga mamája biciklijének keretéről. — Fel van pumpálva eléggé a belsőm — mondtam, szakértő mozdulattal tapogatva meg mindkét pneumatikát." (30. oldal); "Este, ha kijött az odújából, romántikusabban: barlangból, görnyedt és fáradt volt, akár egy bányász, nagy árnyékok sötétlettek az arcán, egyik szeme kisebbre húzódott a másiknál, a szemhéja meg-megremegett, mintha dadogna vagy fázna vagy integetne... 'Alit az ajtóban az árnyékban, fehér mandzsettái arról árulkodtak, mennyire kimerült a nap folyamán...'"(16. oldal). Nem szükségeltetik különösebb stílusérzék ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, milyen tökéletesen utánozza Hrabal írói modorát Esterházy, milyen természetesen illeszkednek mondataik egymáshoz. Igazi stílusbravúr ez, de el lehet mondani, hogy a níü folyamán nem törekszik folyamatosan ilyen stílushatásokra az író, a könyv Esterházy "nyelvén" van megírva, csupán a cseh író szövegrészletei környezetében változtat stílusán. A vendégszövegek úgy járják át a művet, ahogyan a mű világában az író és felesége életét átitatja Ilrabal "jelenléte" ("Át- meg átjárta őket Ilrabal. Csurig voltak Hraballal. Aki már nem is volt élő személy, egy formája lett életüknek..." [23. oldal]), így elmondható, hogy a szövegátvételek az író és Anna belső világából fakadnak, nem idegen, külső, hanem belső nézőpontot képviselnek. Más "ének" is megszólalhatnak még az első fejezetben, de azok kevésbé alapvetőek. Ilyen például Sonny Boy Williamson néhány egyenes beszédű megnyilatkozása és (az általam fiktív személynek tételezett) Don Aldbarth Elmewitsch angyalokról szól ó szövegrészlete (a feltételezhetően szintén fiktív alak) Frisova közbeszúrásaival. A második fejezet narrációja egyneműbbnek tűnik az előzőjénél: Anna folytat hosszú, egyoldalú "beszélgetést" Hraballal, a "szerelmével"; meséli neki történeteit; visszaemlékezik régi eseményekre, felidézi saját maga és mások élményeit, fantáziálgat Hrabal melletti életéről. Ennek megfelelően ebben a fejezetben a perszonális narráció váltja fel az előző, döntően auktoriális formát. Ám egyenes beszéd formájában itt is megszólalnak más "ének" is Annán kívül, de persze Anna narrációján belül, az ő felidézésében: 24