Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Holló Ervin: "Olyan vagyok, mint egy regény..." Narratív szerkezet és motívumok Esterházy Péter Ilrabal könyve című művében

"Anyósom nővére: 'Fiam, bejöttek, ugye, ide ezek a derék oroszok...'" (103. oldal); "Van egy hattyús-történetem, mondja az uram, odaajándékozom neki (ez Maga), na? Elég pofátlanság. 'Valahol Németországban, egy városkában a tóparton minden este égre röppent egy lángoló hattyú...'" (115. oldal); "...a végén alá kellett egy papírt írnia, hogy amit tud (semmit nem tudott), az államtitok, öt évre lecsukható érte, ha nem hallgat, mint a sír, ma is ott lehet az aláírásom, archiválva, hány és hány ilyen cédula, a hatvanas-hetvenes évek, amiről úgy beszélnek, mint a szelíd anyagi gyarapodás ideje, idillje, nekem meg a rettegés évei..." (126. oldal). Az első esetben világosan elválik egymástól Anna és anyósa nővérének idézőjellel ellátott beszéde. A második esetben már többfajta beszédmód keveredik (például az "Elég pofátlanság." mondatot Anna mondja, elítélve bizonyos fokig férje gesztusát, de ez teljesen jelzetlen), amiként a harmadik példában is: csupán az igealakok mulatják az elbeszélési forma változását. A második fejezet levél-, illetőleg naplószerűen megformált egysége a könyvnek. Kiteljesedik benne az a forma, amely már az első fejezetben gyakran megtörte az auktoriális narrációt. Levélre utal a kezdés ("Dear Bohumil,..." [94. oldal]) és a befejezés ("Mám rada. Szeretem. Öleli: Hamuhajú Szulamith, Igen." [154. oldal]), ugyanakkor néhány kijelentés ("Szívesen váltanék egyszer Magával levelet." [94. oldalj) és a széttagolt írásmód naplószerűvé teszik, amint ezt már korábban is megállapítottam. "Levélszerű", "naplószerű", de csak "-szerű", hiszen teljesen hiányoznak azok a nyelvi kellékek, amelyek kvázi valóságos személy megnyilatkozásának tüntetnék fel Anna gondolatait (mint például a naplóregények tipikus fordulata: "Drága naplóm, te vagy az egyetlen, aki tanúja vagy..."), így tehát Anna figuráját és vele együtt nyilatkozatait is fiktív, teremtett létezőknek érzékeljük, különösen, mert nyilatkozatai "lejegyzetlen" gondolatok, tehát feltételeznünk kell, hogy valaki más teremti őket. A "Harmadik fejezet" a narráció vonatkozásában mintha vissztérést jelentene az első részhez. Ismét auktoriális elbeszélésformát választott Esterházy, amit egy-két ízben "kiszólással" tör meg: "(En mindenesetre fölmásztam, a prospektusok emlegette 768 lépcsőfokból 761-et megszámoltam...)" (169. oldal); "...látta a Sátánt, pasziánszozott, látta ismét Jákob arcát, engem az 526. lépcsőnél..." (188. oldal). 25