Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Holló Ervin: "Olyan vagyok, mint egy regény..." Narratív szerkezet és motívumok Esterházy Péter Ilrabal könyve című művében

szokatlanul összetett elbeszélési forma válik a mű legfontosabb struktúraszervező elvévé. A narrációs szerkezet összetettsége alapján szintén el lehet különíteni a könyv három fejezetét. Az első fejezetre az auktoriális elbeszélésmód a jellemző, amelyet azonban időről időre felváltanak más megnyilatkozási formák. Az egyes szám harmadik szcmélyű narrátor mellett esetenként egy perszonális, én-típusú mesélő tesz megjegyzéseket. Ezeket a kiszólásokat egyaránt tulajdoníthatjuk Esterházy Péternek, a mű szerzőjének és az auktoriális narrátornak is, aki ráadásul a műbeli "író"-val is azonos lehet, hiszen ez utóbbi a történet szerint éppen könyvet ír Hrabalról. Nézzünk példákat erre a jelenségre: "Nincsen bánat, jelentette az angyal, és ez a magatartás, minek kertelni, az Empedoklészen iskolázott Themén vélekedését támasztja alá (akit én csak Gabinak hívok, kedves ember, ami manapság ritka, a feleségem is nagyon kedveli...)" (25. oldal); "Másodszor 56 novemberében látta sírni az apját [ ] (Egyébként a mi házunk előtt is ott volt már a vöröskeresztes autó...)" (70-71. oldal); "Az. angyaloknak nincs életük. Es az író még csak angyal se volt. Hozzájutottam Don Albarth Elmewitsch angyalokról szóló szövegéhez. A fordítónő, Franciska Frisova küldte el [ ] rövid ideig az öcsém felesége volt..." (85. oldal). Ezen a tisztázatlan személyú "énen" kívül más "ének" is megnyilatkoznak az első fejezetben: a műbeli író felesége, Anna, valamint Dohumil Ilrabai édesanyja a Sörgyári capriccio című regényből átvett idézetek révén. A Hrabal-regényből egészen terjedelmes idézettömböket épít be a művébe Esterházy. Ezt úgy oldja meg, hogy Mariska gondolatait beiktatja saját hősnője, Anna elmélkedései közé, erősen egyneműsítve ilyenkor a két idegen szöveget. A Hrabal-szöveg jelenléte közvetett, hiszen nem független létezőként van jelen, hanem Anna gondolataiban. Anna két okból idézheti fel Mariska (Ilrabai) szavait: egyrészt kifejezheti vele vonzódását a cseh íróhoz (ez a történet során a szerelemig fejlődik), másrészt az otthoni szituáció lehet hatással rá: férjének az a "feladata", hogy könyvet írjon Hrabalról, s ez a munka, a vele járó elzárkózás, amely Anna felől nézvést elhagyatottság, állandósuló feszültséget indukál a kapcsolatukban. Anna úgy töpreng férjéről, ahogyan Mariska teszi ezt Francinnal kapcsolatosan. 23