Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Irodalomtudomány. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Hekli József: Ödön von Horváth (1901-1938)

amelyek a brutalitástól sem riadva vissza, nyíltan a hatalom megragadására készülnek. A darab legfőbb értéke éppen abban van, hogy Horváth megdöbbentő éleslátással ábrázolta a megtévesztett, felhangolt filiszterekben rejlő potenciális fasizmust. Az 1933-as év keserves sorsforduló volt Ödön von Horváth életében. A legjobban az fájt neki, hogy darabjait alig játszották, de ennek ellenére újra és ismét darabok írásába fogott. Főleg a szórakoztató vígjátékkal próbálkozott, attól várva újabb sikereket. Ezen megfontolásból született a "Iluza-vona", amely nem nélkülözte a politikai élt sem. A szimbolikus jelzésekkel operáló komédia főhőse egy szegény hontalan. Ilavlicsek Ferdinánd két kis államot összekötő hídon sétálgat odavissza, mivel az egyik államból kitoloncolták, a másik pedig nem hajlandó befogadni. Az esztelen "huza-vona" alatt az éhenkórász "hontalan" veszedelmes kábítószercsempész bandát leplez le, s akaratlanul is tanúja lesz a két állam kormányfőé inkognitóban tervezett titkos megbeszélésének. Mindezek mellett két szerelmes szívet is összeboronál. A sok "jótett" nyomán a szerencsétlen Havlicsek végül révbe jut, újra "tisztelt" állampolgár lesz. A bohózati elemekkel feldúsított darab - mutatis mutandis — Horváth saját sorsának kálváriáját is tükrözi. Amíg a "Huza-voná"-ban Havlicseknek az okoz boldogságot, hogy egy állam befogadja, addig a "Felfelé az égbe" hősnője, Luise, énekesnői karrierje érdekében eladja lelkét az ördögnek. A mennyben, a földön és a pokolban játszódnak az események, s a szimbolikus misztériumjáték végén a sokat csalódott Luise célhoz ér. A darab áttételesen megfogalmazott, de kimondottan a korra utaló lényegét a mannheimi bemutató rendezője, Ottó Schnelling egyértelmű kíméletlenséggel feltárta. Az ördög ugyanis a fasiszták fekete ingében jelent meg a színpadon. Ez a tény is egy újabb bizonyíték ahhoz, hogy a dráma sorsa és hatása igazából a színpadon dől el. Egy remek színházi előadás általában is plasztikusabbá, nagyszerűbbé teheti a drámát — mint a fenti példa is jelzi -- sőt olyan apróbb, de nem jelentéktelen momentumokat is felszínre hozhat, amelyek az olvasás során, a sorok között talán elveszhetnének. A harmincas évek közepén készült Ilorváth-darabok a téma és a megformálás, a stílus és a minőség tekintetében eléggé különböznek egymástól. Bár az író nem adta fel eredeti, igazi témavilágát, és a "Volksstück" szerkezeti elemei is kikandikálnak az újabb, esetenként hatásvadász művekből, de a megszokott "játékba" öltöztetett igényes ábrázolás és elemzés helyébe nem egyszer a kényszerű írói lelemény, a kigondolt, kiötlött, néha erőszakolt játszadozás vagy éppen a leegyszerűsített parabola lép. Jól példázza mindezt "Az ismeretlen lány a Szajnából", ez a morbid komédia. amely egy groteszk ötletet dolgoz fel, Kafka, Wedekind, Dürrenmatt írói sajátosságaira emlékeztetve. Horváth sok mindent belegyömöszöl a darabba, betörést, 15