Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Jenei Ilona: Az autonómia elve a bioetikában (kritikai reflexió)

gásban, a betegség orvosi modelljének értelmezésében és az orvos-beteg kapcsolat jellegében.

9 Valójában morálfilozófiái, jogi és orvosi jelentések egymást kiegészítve erősítő kapcsolatáról van szó. Az individuum felfogásnak jogi és filozófiai jellegű történelmi gyökerei vannak. Nézzük előbb a jogi megközelítést! Az amerikai bioetikában a részvételi demokrácia modem eszméjéhez kapcsolódva a jogi tradíciójú autonómia felfogás a dominánsabb, a nagyobb vallási hagyományokkal rendelkező nyugat európai országokban viszont az orvosetikai szemlélet nyitottabb egy filozófiai típusú emberkép aiapján értelmezett autonómia elv iránt. Mindkét értelmezés az autonómiát az emberi szabadság legfőbb elemének tartja, és a szabad akarat tulajdonképpeni képességének tekinti az erkölcsi öntörvényadásra. A jogi tradíció a modern embernek azt a közös morális hitvallását fejezi ki, hogy minden egyes személy személy voltát, szabadságát és az ebből következő önrendelkezéshez való jogát el kell ismerni . Az autonómia ezért alapvető emberi jog, melyet minden ember esetében tiszteletben kell tartanunk. (Innen az autonómia tiszteletének követelménye.) Jól reprezentálja ezt a felfogást az amerikai Robert Veatch, aki a bioetikát egy társadalmi forradalom termékének tekinti, melynek középpontjában a polgári (emberi) jogokért való küzdelem áll, és amely az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából következik Az amerikai hatás érezhető az Európai Interparlamentáris Unió egyik megállapításában is: „A bioetika az emberi jogok kérdésében a legfontosabb területté nőtte ki magát éppen azáltal, hogy középpontba állítja az emberi jogokat, az emberi méltóságot és az egyén autonómiáját".

1

0 Az autonómia emberi jogi megközelítése azonban a bioetika számára rejtett csapdahelyzetet teremthet. Úgy nyeri meg a csatát, hogy egyben veszíti is. Mit is veszíthet? Az erkölcsi kapcsolat személyességét, hitelességét, azokat a morális attitűdöket, amely az orvoslásban olyannyira fontosnak bizonyulnak. Modern korunk egyik jellegzetessége, hogy a személyiség fokozódó individualizációja és szubjektivizálódása következtében problematikussá váltak az érzelmeknek szóló imperatívuszok, - hívja fel a figyelmet Heller. A személy mivolt elismeréséből hiányzik a személyes elem, hiányzik az erkölcsi érzelem, az ami személyessé teszi az autonómia tiszteletének attitűdjét. A tisztelet mindenkinek jár, minden ember autonóm lény, így ebben az attitűdben nincs semmilyen személyes elem, csak jogi garanciák léteznek. Anélkül tisztelem mások autonómiáját, jogát, személyét, hogy személyesen kapcsolódnék hozzá.

1

1 Az orvosi szakma ma nem is igényli a hitelességet, illetve ezt átteszi a technikai ügyesség, jártasság szférájába. A hitelesség pedig a személyes élet problematikája maradt. Amerika hangadó a technikában, orvosi beállítottsága is agresszív maszkulin jellegű. így érthető, hogy a 95