Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Jenei Ilona: Az autonómia elve a bioetikában (kritikai reflexió)

személyes élet és a szakmai élet közötti szakadék miatt, amikor nincs már szó a orvos-beteg közötti bizalomról, a megértő szeretet személyes kötelékéről, szükség van a jogok nyelvére. Ez azonban mondhatni öngól, mert a bioetika azt várta/várja ettől az elvtől, hogy általa az egyre elszemélytelenedő gyógyításban a betegek megőrizhetik személyességüket, erkölcsi identitásukat, és humánusabbá tehetik orvos-beteg kapcsolatukat. A jogi dominanciájú autonómia felfogás így viszont könnyen azt az illúziót keltheti, hogy a technika okozta etikai problémák egy másik technika, a jogi technika segítségével leküzdhetők. Van egy másik veszély is ebben a felfogásban. Lehetőséget teremt arra, hogy az orvos-beteg kapcsolatot egyszerű szerződéses viszonyra szűkítve értelmezze. Az autonómia ugyanis akkor érvényesül konzekvensen, ha az egyén szabad választása kiterjed az orvosválasztásra, az orvossal való kapcsolatra, és nem hagyja érintetlenül az egészségügyi rendszer viszonyait sem, azaz biztosítja az egyén szabad választását a fenti területeken. A szerződés a páciens és az orvos között, vagy a páciensek egyesülete és az orvos, ill. egészségügyi intézmény között jön létre, és különböző variánsai ismern tek. * 1. Piaci kapcsolat, melyet a partnerek közötti szerződés szabályoz, 2. piaci kapcsolat, melyet a társadalom ellenőriz, 3. piaci kapcsolat a fogyasztók és a páciensek egyesületei között. Mindhárom modell középpontjában a szerződés szerepel, melyet a jogok nyelvén írják, és az etika ez esetekben viszonylag igen kis szerepet kap. Nincs is rá szükség, a szerződés általában pontosan leírja a kötelezettségeket a legapróbb részletekig. A legtöbb kritika ezekkel az modellekkel kapcsolatban az autonómia elv túlhangsúlyozása miatt hangzik el, megmutatva e felfogásból adódó korlátokat. Mik is ezek a korlátok? Intellektualizmus. Jellemző felfogása a betegség lefokozása a szervezet üzemzavarára, amit a páciens orvos segítségével tud megjavítani. A személyiséget és a moralitást ugyanis - e felfogás szerint - nem érinti a betegség. Sőt, a betegség eltárgyiasítható. Individualista atomizmus. A szerződő feleket izoláltan, tökéletes autonóm entitásként interpretálja, akik képesek önmaguknak erkölcsi normát adni. Az egyes emberek identitását befejezett tényként kezeli, és fel sem veti, hogy a gyógyítás ebben változást okozhat. A szerződésben ezért ez mint a beteg rizikótényezője nem is szerepelhet. „ Én felépítem magamat magamból" - ez az individualizmus maximuma. Nem tartozom senkinek semmivel, amint ő sem (orvos) tartozik nekem semmivel sem. A szerződést teljesítettük. Törvényesség. Az orvos rizikója csekély, mert pontosan megtette azt a cselekvéssort, amit a szerződésben foglalt szakmai előírások követelnek.