Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Jenei Ilona: Az autonómia elve a bioetikában (kritikai reflexió)

A technicizálódott orvoslásra adható erkölcsi válaszok keresése.

1 Egy más, szűkebb értelmű definíció szertint a bioetika a hivatás gyakorlásának értékszempontú reflexiója a korunkban létező különböző értékrendszerekre. Módszerében az angolszász analitikus filozófiára építő racionális kérdésmegközelítést és elemzést követi. Az új erkölcsi szemlélet megőrzi az orvosetikai hagyományokat a ne árts! és a jótékonyság elvében, épít az igazságosságra és domináns elvként az egyén autonómiájára.

2 Bár e négy erkölcsi alapelv nem képez egy egységes rendszert, egymásra nem reflektál, egymásból nem vezethető le,

3 mégis az autonómia elv dominanciájának köszönhetően, paradigmatikus változást indított el az egészségügyben a betegjogokért való küzdelem terén számos országban, köztük hazánkban is. Viszonylag rövid idő alatt elméletileg máris megalapozta a korszerűbb orvos - beteg egyenjogúságán és partneri viszonyán alapuló szemléletet és gyakorlat lehetőségét. De csak a lehetőségét. Az autonómia felfogása a bioetikában ugyanis az elv rigorózus alkalmazása miatt (principalizmus)

4 és megkérdőjelezhető emberképe következtében elméleti és gyakorlati nehézségekhez vezethet. Ezt részben tükrözi is az autonómiáról folytatott vita. A kritikai reflexiók egyik iránya az autonómiára, mint a bioetika alapvető morális elvére és szerepére, az erkölcsi döntésekben való közvetlen alkalmazásának nehézségeire irányul,

5' 6 a kritikai vizsgálat másik, morálfilozófiai megközelítése pedig az individuális autonómia és szubjektum felfogás klasszikus értelmezéséből következő problémákra reflektál.

7 Ez utóbbi pozícióból kiindulva mutatjuk be az individuális autonómia normatív eszméjének bioetikai jelentésárnyalatait. Agazzi veti fel, hogy tudomány és a technikai gyakran megváltoztatta azt az emberképet, amelyben az etika a legmélyebben gyökerezik. A modernkori etikák egyik nehézsége is az, hogy az ember, akire a hagyományos morált alkalmazták, nem ugyanaz az ember immár, mint akire a mai morált alkalmazni kell. A tudományos ismeretek következtében olyan képe van önmagáról, amelyben pl. a korábban csak megközelítőleg ismert és felbecsült ösztönök is szerepet kapnak, szabadságtudata biológiai, pszichikai, társadalmi determinációkkal egészül ki.

8 A mai ember tehát nem ismerhető fel a morál hallgatólagosan feltételezett emberképében, így az autonómiáról való felfogás emberképében sem. Ez a probléma nehézséget jelent az alkalmazott etikák számára is. Olyan orvosetikára lenne pl. szükség, amely hozzásegíti az embert morális identitásának értéséhez azért, hogy azzal összhangban cselekedjen. Vizsgáljuk meg az autonómia paradigma bioetikai jelentés - árnyalatait. A bioetikában az autonómiának sokrétű jelentése egymásra reflektáltan, egymást kiegészítve fejeződik ki három fő területen: az individuum felfo-