Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Tóth I. János: Spinoza etikája és a környezetfilozófia

kus pontot, amikor a természetet pusztító tevékenység már nemcsak az élő természetben, hanem az emberiség létfenntartásában és jólétében is több kárt okoz, mint előnyt. Tehát éppen az emberiség-módusz önfenntartásából következik, hogy figyelembe kell venni a létalapjául szolgáló bioszféra-módusz integritását és fennmaradását. 5. (Az ész szerepe.) Spinoza az ész fogalmát legalább két különböző értelemben használja. Egyrészt minden ember közös, ugyanakkor más móduszoktól megkülönböztető sajátossága, hogy az ember szó széles értelmében eszes lény. Ez azonban még nem emeli ki rz embert a természet világából. „Mert a természetben nemcsak az emberi ész törvényei hatnak, amelyek csupán az emberek igaz hasznát és fenntartását célozzák meg, hanem végtelenül sok más törvény is. "

J

] Létezik azonban az emberi észnek egy olyan magas szintű használata - a megismerés második és harmadik neme -, amely az embert mint móduszt különleges és kitüntetett helyzetbe hozza. Ez ugyanis lehetőséget ad az ember számára, hogy a világot ne a saját véges és partikuláris perspektívájából, hanem az emberi közösség nézőpontjából szemlélje, „azok az emberek, akiket az ész kormányoz, azok az emberek, akik az ész vezetése mellett keresik a maguk hasznát, nem vágyódnak semmi olyasmire, amit nem kívánnak a többi ember számára, s ezért igazságosak, hűségesek és becsületesek. "

1

2 Spinoza szerint csak az észközösség, a kislétszámú baráti közösség tekinthető ideálisnak, amely nem az egyének versenyére és rivalizálására, hanem a közösség együttműködésére épül. Ez a Spinozái gondolat fontos a környezetvédők számára, akik szerint a társadalomnak a fenntartható módon működő bázisközösségekre kellene épülnie, nem pedig az egymással versenyző individuumokra. A társadalomban azonban, mondja Spinoza, az emberek többségét nem az esz. hanem a szenvedély irányítja. Ennek ellenére a társadalom működhet az ésszerűség alapján, ha a gondolkodó emberek felismerik az együttélés általános szabályait, s az ehhez tartozó értékrend, alkotmány és jogrend fenntartható. A társadalom csak akkor működőképes, ha az állam és a különböző demokratikus intézmények megfelelő ellenerőt gyakorolnak a szenvedélyek által irányított többséggel szemben. 6. (Önérdek és morál.) Spinoza az önérdekkövetésnek két különböző formájáról beszél, de csak a kollektív szempontokat is figyelembe vevő viselkedést tekinti ésszerű viselkedésnek. Ellentétben a mindennapi tudattal, amely azonosítja az önérdeket az önzéssel, a rövidtávú gondolkodással, a mások rovására elérhető nyereségmaximalizálással, a dezertálással. Az önérdeknek azonban ez a felfogása nemcsak a természet kizsákmányolásához, hanem - ahogy arra Spinoza is rámutat - a társadalmi együttélés felbomlásához, viszálykodáshoz és polgárháborúhoz vezet. Ezzel szemben az ész alap-