Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Tóth I. János: Spinoza etikája és a környezetfilozófia

saját alrendszereinek - beleértve az emberiség egészét is - létfeltételeket biztosít. Az ember a természet immanens része, s ezt a léthelyzetet az ember megkülönböztető sajátosságai (értelem, erkölcs, termelés, társadalmiság) sem kérdőjelezik meg. 4. {Az élet módusz.) Spinoza felfogása egységet teremt egyrészt az állandó és elpusztíthatatlan szubsztancia, másrészt a folyton keletkező, létező és pusztuló móduszok között. Az egyes móduszok pusztulása nem érinti a szubsztancia állandóságát. Az organikus és a mechanikus nézeteket egyesítő Spinoza természetfelfogása különbözőképpen értelmezhető. A fizika világképével, s különösen az anyag- és energia- megmaradás tételével összhangban van az a Spinozái felfogás, hogy a keletkező, változó és pusztuló egyedi dolgok mögött a világban van valami állandó, valami szubsztanciális. Köztudomású, hogy olyan híres fizikus, mint Einstein is Spinoza követőjének tekintette magát. Ebben persze szerepet játszott az is, hogy Spinoza csakúgy, mint Einstein, tagadta a véletlen szerepét a világban, és a teljes determináció talaján állt. Másrészt Spinoza világfelfogása számos organikus elemet is tartalmaz. Gondoljunk csak az önfenntartás kitüntetett szerepére, továbbá arra, hogy az élet, hasonlóképpen a szubsztanciához, rendkívül stabil entitás. A természetben az egyedek keletkezése, küzdelme, pusztulása nem érinti az élet stabilitását, éppen ellenkezőleg, szorosan hozzátartozik az organikus létformához. Más kérdés, hogy a normális mértéket meghaladó egyedpusztulás irreverzibilis változásokat okozhat az ökológiai struktúrában. Felmerül a kérdés, hogy az élet szubsztancia vagy módusz jellegű entitás? Ez a probléma nemcsak elméleti, hanem gyakorlati jelentőséggel is rendelkezik. Ugyanis a szubsztancia per definitionem elpusztíthatatlan, következésképpen értelmetlen dolog lenne a szubsztancia sajátosságával rendelkező életet védeni. Másrészről viszont a móduszok defhició szerint véges és pusztuló dolgok. Következésképpen ha az élet módusz jellegű, akkor fontos lenne a védelme. Véleményem szerint a Spinozái szövegek mindkét értelmezést megengedik. A modern tudományossággal azonban jobban összecseng az az értelmezés, hogy az élet térben és időben véges természetű, tehát módusz jellegű létező. Bár az élet a szubsztanciához, a természet egészéhez, az univerzumhoz képest csak módusz, viszont bármelyik biológiai egységhez, s így az emberi fajhoz képest is egységes egésznek tekintendő. Az emberi élet színtere nem a végtelen és elpusztíthatatlan, tehát szubsztanciális jellegű univerzum, hanem a véges, kimeríthető és elpusztítható vagy legalábbis jelentős mértékben átalakítható élőközeg, a bioszféra. Ezt a módusz típusú létezőt azonban ma már létállapotában fenyegeti az extenzív paramétereiben növekvő emberiség. Ha az emberiség a bioszféra része, miközben a bioszférát romboló tevékenységet folytat, akkor a józan ész szabályai szerint előbb-utóbb eléri azt a krití72