Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Komlósi Csaba: Kierkegaard daimonionja

eltekintve minden dialógusban szerepet játszó, Szókratész - megjelenítését is. A platóni írásokban megjelenő konkrét történeti személyek, filozófusok, szofisták és mások - ahogy Olof Gigon írja

4— „konvencionális típusokat reprezentálnak". Szókratész mint ennek a játéknak a főhőse természetesen és kizárólag pozitív jellemvonásokkal ruházódik fel, idealizáltsága kiemeli őt az emberi világból, így lesz abszolút hiteles tolmácsolója Platón tanainak, mert élete és még inkább halála tanúbizonyság e tanok igazsága mellett. Xenophón írásaiban teljesen más szerepet kap a mester és ennek megfelelően mi is más képet kapunk róla. Több művet szentel Szókratész bemutatásának

5, írásaiban azonban nem játszik olyan kitüntetett szerepet, mint Platónnál, hiszen ezek jelentős része a történetírás, a politika vagy a gazdaságtan körébe tartozik. A Szókratésszel foglalkozó írások célja, hogy tisztázzák a halálát okozó vádak alól, így az ő Szókratésze egy jámbor, kötelességtudó moralista, akinek minden gondolata kizárólag az athéniek üdve körül forog, de egy írásában

6 a gazdálkodás kérdéseinek kitűnő ismerőjeként is feltűnik. Az ún. kisebb szókratikus iskolák képviselői, mint például: Aischines, Eukleidész, Antiszthenész, Arisztipposz vagy Phaidón nem írnak visszaemlékezéseket róla, tanaikat azonban kivétel nélküi rá vezetik vissza, és bár ezek sokszor egymással homlokegyenest szemben állnak - mint pl. a gyönyör kérdésében a kürénéiek és a cinikusok - mégsem hagyhatók figyelmen kívül. Egy valamiben azonban teljes az egyetértés a tanítványok körében, abban, hogy Szókratész nem mindennapi ember volt. Azonban a korabeli Athént nem csak ezek a pozitív hangok jellemzik. Az arisztophanészi beállításnál még radikálisabban foglal állást Szókratész személye és tevékenysége ellen a szónok és politikus Polükratész, aki Anütosz szájába adott fiktív vádbeszédében úgy mutatja be Szókratészt, mint egy közveszélyes szofistát, aki a törvények megvetésére és a demokratikus rendszer megdöntésére szólított fel. Persze a válasz sem késik, Lüsziasz, a rétor írt egy fiktív védőbeszédet, amiben pontról pontra cáfolni akarja ezeket a vádakat, hasonlóan Xenophón Apomnémoneumatájához, aki szintén ismeri Polükratész írását. De a Szókratész személyéről folyó vita már az antikvitásban sem korlátozódik csupán a kortársakra. Egészen a Kr. u. IV. századig, Libaniosz írásáig keletkeznek írások, életrajzok az athéni filozófusról, sőt a császárkorban még levelei is felbukkannak. 4 O. Gigon: Sokrates. Sein Bild in Dichtung und Geschichte. Bern, 1947 5 Apomnémonaumata, Apológia., Szümposzion 6 Oikonomikosz