Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Komlósi Csaba: Kierkegaard daimonionja

Ebből a majd 800 éves időszakból két szerzőt kell megemlítenem későbbi fontosságuk miatt. Az egyik Arisztotelész, aki szerint legalábbis két dolog méltán tekinthető Szókratész érdemének: „az induktív bizonyítás és az általános meghatáro- >, 7 zas . A másik pedig Diogenész Laertiosz, aki ismert gyűjteményében terméQ szetesen Szókratésznek is szentel egy fejezetet. A modern Szókratész-kutatás gyökerei a 18. századig nyúlnak vissza, addig a kései antikvitásra jellemző kritikátlan eklekticizmus uralkodik. Rendszerint megelégedtek a Diogenész Laertiosz-féle életrajz fordításaival, amiket néhány xenophóni és platóni írásból készült kivonat gazdagított csupán. J. Brucker az első, aki a századközepén megjelenő História critica philosophiae c.

9 müvében, kritikusan nyilatkozik a források kérdésében, és úgy véli, Xenophón számít az egyetlen hihető tanúnak Szókratész vonatkozásában. Egyébként az, hogy a modern Szókratész-kutatás első kritikai ítélete Platónnal szemben és Xenophón javára foglalt állást, érthető, mert eltekintve attól, hogy az utóbbi gyakorlatias moralitása a felvilágosodás szelleméhez közelebb állt, mint a platóni metafizika - elsősorban történésznek tartották. Szókratészrol szóló írásai formájukat tekintve auíobiográfiai visszaemlékezések, amiknek történetiségét a szerző számtalan sablonszerű, az autitentikusságát tanúsító kifejezésen keresztül (hallottam, láttam, ott voltam) újra és újra megerősítem igyekszik. Ennek megfelelően nem csodálkozhatunk azon, hogy Brucker tézisének jelentős utóhatása volt. Véleménye a 18. század második felétől általánosan elterjedtté vált, és még a 19. században is jelentős képviselői akadnak, mint pl. G. Wiggers

1

0 vagy K.F. Hermann

1

1, mindenek előtt azonban Hegel, aki filozófiatörténeti előadásaiban a következőket írja: ,JHa pedig azt kérdezik, vajon Xenophón vagy Platón jellemezte-e hívebben Szókratész személyiségét és tanítását: akkor nem kétséges, hogy a személyiség és a módszer, a beszélgetés külsőségére nézve általában Platóntól éppúgy kaphatunk ugyan pontos talán művészibb képet Szókratészrol; de tudásának tartalma és gondolkodásának képzettségi foka tekintetében főképpen Xenophónhoz kell tartanunk magunkat ."

i

2 7 Metafizika 1078 b 8 De vitis... II. 5, 18-47. 9 J. Brucker: História critica philosophiae. Leipzig, 1742-1744 1

0 G. Wiggers: Sokrates als Mensch, als Bürger und ab Philosoph. Rostock, 1807 1

1 K. F. Hermann: Gesichte und System der platonischen Philosophie. Heidelberg, 1839 1

2 G. W. F. Hegel: Előadások a filozófia történetéről. II. köt. Bp. 1959, 54. o. (ford. Szemere Samu)