Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Thiel Katalin: Az „antropológiai alapállás" megvalósítási kísérlete Hamvas Béla életművében

mely a lelki, szellemi, testi egységre utal, Böhme alapján: imaginációnak, vagy ami ugyanaz, életképzeletnek nevezi. Ez az a „közép", melyből szerinte kiindulni lehet és érdemes, erre kell irányulni a re integrációnak, hiszen ez az a pont, ahol a defektus történt. Ezt nevezi a létezés középpontjának: „E középpontról csak akkor van módom tudomást szerezni, ha a három részre tagolt létezést ismét összerakom és a három rész között lévő határvonalat eltörlöm."

2

6 Az imagináció fogalma az egyik legbonyolultabb hamvasi fogalom. Bonyolultsága abból is fakad, hogy inkább van ,aurája' és ,alkímiája', mint szavakba önthető, értelemmel egyszerűen felfogható jelentése. Itt fogan az üdv is, mely az üdvterv (életterv) alapja, s ez a pont az, ahol az ember „átváltozása" végbemegy. Az imagináció „amikor szem, amely a képet látja, kép is, amely a látványt magára veszi, és maga is e látvánnyá változik és alakul. Az imagináció ugyanis a metanoia (megfordulás, megbánás, bűnbánat, fordulat) és a transzmutáció (változás, átlényegülés) helye. Amit az ember imaginációjába helyez, azzá alakul. /.../ A hozzájárulás (azonosítás) helye, az akarat mágikus pontja és az elhatározás (választás, válság) helyer

2

1 AZ imagináció univerzális és egyetemes abban a tekintetben, hogy kiben-kiben a szellem, a lélek és a test együttese által meghatározott életképzeletet jelöli; a lélek úgynevezett víziószerű képét önmagáról. Ugyanakkor különös is abban a tekintetben, hogy az individuum ontológiai princípiuma, az üdvterv, illetve az életterv alapja, s ha tudatosul a szubjektumban, ha nem, életteremtő erejű. (Hiszen a negatív imaginációnak is van következménye: a romlott, széteső, megzavarodott élet.) Ezt az életteremtő erőt kell az embernek akaratával befolyásolni, mert nem mindegy, hogy mi kerül az „életképzelet" középpontjába. Ebben a tekintetben az ember egyedül imaginációjában szabad. „Sehol másutt, sem értelmében, /.../ sem cselekvésében, sem akaratában. Csak imaginációjában, mert senki és semmi nem kényszeríti, és nem kényszerítheti, hogy imaginációjának középpontjába kit és mit helyez."

2

8 Mindkét vonatkozásban (egyetemes-különös) közös az, hogy ez a fogalom Hamvas számára ontológiai (metafizikai) princípium. Mint Hamvas írja: „Az imagináció a szutra központi szava?

9 Az életterv sikeressége attól függ, hogy az ember „a szót" milyen mértékben érti meg. Mert: „A kinyilatkoztatás szava létezésünkben az egyetlen valóság, amelyet a törés nem érintett, vagyis amelyet sem bűn (szellemi törés), sem az őrület (lelki törés), sem a betegség (testi törés) nem ért el. A kinyilatkoztatás a szellem, a lélek és a test megzavarodása fölött áll, s amikor az ember a realizálás (transzmutáció, metanoia) módját és lehetőségét keresi, bázisnak és fundamentumnak csakis a defektusmentes szót tekintheti"

3

0 - írja. Itt nyeri el értelmét a fentebb már emlegetett „éberség". A kinyilatkoztatás elfogadásának ugyanis alapvető feltétele az éberség, vagyis hogy az ember mennyire