Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Thiel Katalin: Az „antropológiai alapállás" megvalósítási kísérlete Hamvas Béla életművében

„megszólítható", mennyire „hangolt" és nyitott (transzparens egzisztencia), milyen mélységben képes a hagyományban foglalt tanítás (univerzális orientáció) vagy más úgynevezett „meditációs objektum" az ember legbelső centrumát megérinteni. Hamvas szavaival: mennyit képes belőle „imaginálni". Az ember ugyanis e szerint az elképzelés szerint élettervét „létezési középpontjával teremti", „éspedig imaginációjával (életképzeletével). Ez az imagináció nem külön értelem és külön érzelem és külön akarat, hanem a három egysége és középpontja, vizionárius mámor és a kép felrobbanó villáma, végül is elementáris és primordiális teremtő aktus"

3

1 - íija. Ennek az önteremtő aktusnak sikere az embertől függ. Csak szubjektíve dönthető el, hogy a normális létezés helyreállítását hol kell kezdeni. A bizonytalanságot ebben a tekintetben maga Hamvas is látta. Kérdése is erre utal: „Hogyan tudom a hiteles és ép létezést megvalósítani?" Egyértelmű választ azonban nem várhatunk, valószínűleg nincs is. A kérdésre adott hamvasi válasz így hangzik: „Úgy hogy imaginációmba egész szenvedélyemmel és akaratommal, mámorommal és gyönyörömmel és üdvsóvárgásommal a normális (hiteles) ember képét rögzítem."

3

2 Hamvas, amikor a „normális ember" képét igyekszik a centrumba helyezni, akkor a már szóba hozott meditációs objektumok használatát emlegeti. A meditációs objektumok segítségével kerülhet az ember éber állapotba, s ebben az extatikus állapotban lehet ráhangolódni a hiteles emberi létezésről szóló tanításra. Ez az állapot azért extatikus, mert ekkor az ember ki kell, hogy kapcsolja életéhségét, sóvárságát, s ebben az emelkedett állapotban kell képet alkotnia önmagáról, s tudatosítani projekcióit. Mint írja: „Az élet magasabb körében tulajdonképpen mindig eksztatikus, vagyis mámor, a művészi alkotás, a gondolkodás, a műalkotás átélése, az olvasás, a tanulás, a szerelem, a gyönyörködés, a tánc, a zene, az utazás, az ima."

3

3 Hamvas szerint a meditációs objektumok alkalmasak eme extatikus állapot előidézésére. A meditációs objektum lehet egy könyv néhány sora, egy műalkotás, egy zenemű vagy egy kedves tárgy. A lényeg, hogy: „A meditációs objektum az ember belső szemléletének állandó és állhatatos tárgya, a belső, magasabb realitás mágikus akkumlációs pontja" - írja az Anthologia humana bevezetőjében.

3

4 A meditációs objektum megválasztása tulajdonképpen a legszemélyesebb tevékenység, „örök" és ,

vkimeríthetetlen forrás", „vezető irányelv". „Objektuma állandó szemlélődésnek, mindig újból és újból való megrendült csodálkozásnak."

3

5 Az eddigiekből látható, hogy Hamvas bölcseletében központi jelentőségű a szubjektivitás. Ennek az sem mond ellent, hogy a normális ember Hamvas felfogásában maga a keresztény. A keresztény létezés számára az igazi autentikus létezés. Felmerül a kérdés, hogy a hagyomány-értelmezésnél is tapasztalható hamvasi szinkretikus eklekticitásban miért köti az autenticitást