Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Thiel Katalin: Az „antropológiai alapállás" megvalósítási kísérlete Hamvas Béla életművében

,mozgást' az időben (horizontális) és ,mozgást' az örökkévaló lényeg felé (vertikális), a mélység és a magasság felé. A parabola-lét a ,nyitottság' okán ugyanakkor a legkiszolgáltatottabb és legsebezhetőbb állapot is. A mélység és magasság irányában való ,elmozdulás' a realizálás másik fontos kritériuma, s ez pedig az „univerzális orientáció". Az univerzális orientáció nem más, mint vertikális elmélyülés a hagyományban, az egyetemes tájékozódás állandó igénye tekintet nélkül autoritásra és uralkodó intellektuális tendenciákra. A tájékozódás igénye szüntelen keresés, a hagyomány tanulmányozása egyetlen cél érdekében, hogy mindezt alkalmazni lehessen az egyéni életvezetésben. A két kritérium - a „nyitott létezés" (transzparens egzisztencia) és az állandó kutatás (univerzális orientáció) Hamvasnál összekapcsolódik és együttesen feltétele a realizálásnak. A realizálás így egy olyan éber egyéni élet gyakorlatot jelent, mely nincs tekintettel sem erkölcsi normákra, sem konvenciókra, sem tekintélyre. (Ezért lehet személyiségetikának is nevezni Hamvas böicseietét.) Az egyedüli kapaszkodó csupán a hagyomány, illetve a reveláció értékű müvek sora, melyekből meríteni lehet. A reveláció értékű művek és a szent könyvek hagyományban foglalt tanítása révén szabadulhat meg a realizáló egzisztencia a hétköznapiság káprázatától, s kerülhet közel a már vázolt „normális emberi alapálláshoz". Nem azért, hogy aszkézisbe meneküljön - az aszkézist Hamvas pszeudoegzisztens magatartásnak tartja, - hanem hogy önmagára találjon, s normális emberi életet éljen. Hamvas szinte szinonim fogalmakként használja az autentikus ember, a normális ember, az egészséges ember, a szakrális szubjektum és a transzparens egzisztencia fogalmát. Valamennyi fogalommal azt a nyitott és fogékony magatartást jelöli, melynek fontos jellemzője a „megszólíthatóság", a „megszólítottság" és a „realizálás" igénye. „Realizálni annyit tesz, mint a szétterített létet, az időt, a lehetőséget, az egzisztenciát a tömör egyetlenségbe, a létezőbe, a valóságba, az esszenciába visszaemelni"

1

2 - írja. Mielőtt továbblépünk, tisztázni szükséges, mit jelent Hamvas számára az itt emlegetett valóság fogalma. E terminus - ellentétben hétköznapi használatával - nem az életet, a közvetlen érzéki realitást jelöli, hanem a lét egészét, a törésmentes, ép, egész világot, a teljességet. A valóság Hamvasnál metafizikai fogalom, mely által jelezni kívánja, hogy nincs lehetősége az embernek tudásával átfogni a lét egészét (valóság), hiszen világba vetettsége okán nem rendelkezik abszolút tudással. Döntéseinél, megnyilvánulásainál, ítéleteinél mindig előzetes létmegértést projektál (Heidegger). Az érzéki világ ebben a felfogásban a lét egészének csak „káprázata", torz megjelenése, a „visszájára fordult világ". Az egyetlen valóság a létteljesség, a szüntelenül változó, de végső soron változatlan mindenség, mely az ember számára maga a misztérium. Misztérium, mert egyszerre „megfoghatatlan" és ugya42