Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Thiel Katalin: Az „antropológiai alapállás" megvalósítási kísérlete Hamvas Béla életművében

megszületésére a keleti bölcseleteken túl minden bizonnyal hatással volt Heidegger is, hiszen írásait Hamvas jól ismerhette.

5 A transzparens egzisztencia fogalma ugyanis utal a „nyíltságra", a „látszani-hagyásra". így valószínűleg hatott Hamvasra Heidegger „tisztás" fogalma, s mindaz, amit az „alétheia" kapcsán kifejtett. „A lét világló tisztásában [Lichtung] állást nevezem az ember ek-szisztenciájának. Csak az ember sajátja ez a létmód" - írja Heidegger.

6 Az ember tehát „látszik", a „tisztáson" áll, a „lét világló tisztásán", s ez a rejtezetlenség az „el nem rejtettség" - ahogyan Heidegger az alétheiát értelmezi - arról szól, hogy az ember azáltal, hogy jelen van, képvisel ,valamit', ami csak ,ő\ akár akarja, akár nem, akár tudatos ez számára, akár nem. Heidegger ezt így fejezi ki: „Legyen a jelenlévő megtapasztalt, megragadott, ábrázolt vagy sem, a jelenlévőség mint a nyíltba való beletartózkodás [Hereinweilen in Offenes] mindig rá van utalva a már működő tisztásra. A távollévő mint olyan sem lehetséges másképpen, mint a tisztás szabadjában jelenlévő."

7 Az ember tehát jelenlétével részt vesz a folyamatokban, világba vetettsége okán egzisztálni kénytelen. Heidegger Parmenidészre hivatkozva le is írja, hogy a gondolkodó ember ráeszmél arra, hogy élete tulajdonképpen egy olyan „útonlét", mely egy körforgásban való részvételhez hasonlatos, s mely „forgásban nincs lehetőség a kifordulásra, az eltorzításra, az elzárkózásra". „A gondolkodó-eszmélődő ember meg kell, hogy tapasztalja az el-nem-rejtettség rendíthetetlen szívét" - írja Heidegger.

8 Az alétheia (itt el-nem-rejtettség), mint „tisztás" olyan „tapasztalata" az embernek, mely felismerés révén tudatossá, „elkötelezetté" válhat az ember élete. Ez a tudatosság ugyanakkor „a lét tisztásának" olyan „tiszteletben tartása", mely egyben feladatot is jelent, „hogy belőle, őt faggatván, tanul junk, azaz hagyjuk, hogy mondjon nekünk valamit."

9 Heidegger kései írásainak röviden vázolt jellegzetességei minden bizonnyal nagy hatással voltak rá. A transzparens egzisztencia fogalma ezt egyértelműen alátámasztja, hiszen Hamvas „átvilágított életrendnek" nevezi. A fényre, való utalás itt szintén Heideggert idézi, s mindemellett természetesen a görög filozófia (Hérakleitosz, Parmenidész, Platón) fénnyel kapcsolatos vélekedéseit is.

1

0 A transzparens egzisztencia fogalmát egy igen találó hasonlattal mutatja be Hamvas. Az átvilágított életrend törekvését az állandó nyitottságra, megszólíthatóságra és fedetlenségre „parabola-lét"-nek is nevezi. „Eletem legnagyobb erőfeszítése - írja -, hogy az örök ismétlés körét parabolává tudjam szétfeszíteni."

1

1 Érthetővé válik a hasonlat, ha megjelenítünk szemünk előtt egy elképzelt koordináta rendszerben egy parabolát. Látni fogjuk, hogy a parabola ,csúcsa' a horizontális (x) és a vertikális (y) irány metszéspontjában van, két szára pedig mint két kitárt kar, nyitott az univerzum felé. Az elmozdulás több irányban is lehetséges, de minden elmozdulás egyszerre jelent 41