Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Gyenge Zoltán: A nyárspolgáriság dicsérete - avagy erény: „csöndesen ülni a mocsárban"

minden ember unalmas. Különbség van aközött azonban, aki csak unatkozik, és aközött, aki másokat untat. Az első - Kierkegaard szerint arisztokratikus, míg a második plebejus állapot, mivel akik nem unatkoznak, azok másokat untatnak, akik viszont unatkoznak, másokat szórakoztatnak. Kierkegaard rögtön azt is világossá teszi, hogy kire gondol: „a plebs, a tömeg, a végtelen embersereg másokat untat (...) Azok, akik nem unatkoznak, általában azok, akiknek ilyen vagy olyan értelemben sok dolguk van a világban, de éppen ezért ők a legunalmasabbak, a legelviselhctetlenebbek" - írja a Vagyvagyban. Valóban. Milyen sokszor lehet hallani azt a mondást, hogy én persze nem érek rá unatkozni, ahhoz túl sok dolgom van. Ám ha megvizsgáljuk, hogy mi ez a „dolog", rögtön rájövünk, hogy sok semmiséggel találjuk szemben magunkat. Sok dolga van annak, aki üzleteket köt és ront el a tőzsdén, aki siet aktákat gyártani, akinek éppen indul a vonata, hogy az egyik jelentéktelen életszituációból egy másikba vigye el, aki értelmetlen ösztöndíjak után kajtat, aki rohan, hogy le ne késsen az esküvőjéről vagy a temetéséről. Mindennapja azzal telik, hogy reggel már siet, gyorsan megeteti a kutyát és a gyereket, majd estig szorgos hangyaként „fontos" dolgokról hoz döntéseket, közben többen megtapossák, majd hogy lelki egyensúlya helyreálljon, ő is megtapos másokat, aztán hazasiet és fáradtan lerogy az ágyra, megiszik egy sört, megveri a kutyát és a gyereket, s dolgát jól végezve ájultan rogy az ágyba, hogy másnap ugyanezt, ugyanott és ugyanolyan módon újra kezdje. Ebben telik el élete, de mivel semmi szokatlant nem tartogat számára, kívánatosnak is tartja. Kierkegaard szerint az embernek, ha meg akar felelni ennek a nyárs/polgári elvárásnak, három területen kell előrelépnie: a barátság, a házasság és a hivatali foglalkozás terén. Ezt a három szférát tartja az ember a polgári életforma adekvát kifejezési formájának, ezért - ha jó polgár akar lenni - igyekszik is ennek megfelelni. Kierkegaard azonban ezzel szemben (vagy talán éppen ezért?) óva int ettől, rámutatva, hogy polgári intézménnyé válva mindegyik elvesztette értelmét, kiüresedett formává degradálódott. Nézzük először elsőként a barátságot. A barátság szerfölött unalmas, mert Kierkegaard szerint jelentősége kimerül az alábbiakban: „Azért tart össze szorosan két barát, hogy mindent jelentsenek egymás számára; pedig az egyik ember egyáltalán nem jelenthet mást a másik számára, mint hogy útjában van neki. Persze kisegíthetik egymást pénzzel, felsegíthetik egymásra a kabátot, le is segíthetik egymásról, mindig egymás engedelmes szolgái lehetnek, meglátogathatják egymást, hogy őszintén gratuláljanak egymásnak újév, lakodalom, keresztelő és temetés alkalmából." De még ennél is veszélyesebb az etika által oly nagyra tartott intézmény: a házasság. „Soha ne menjünk bele a házasságba. A házasok örök szerelmet ígérnek egymásnak. Ez persze nagyon kényelmes dolog, de nem is jelent 35