Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Gyenge Zoltán: A nyárspolgáriság dicsérete - avagy erény: „csöndesen ülni a mocsárban"

je, így nem is tud mit elveszteni, pontosabban: az „én"-jének az elvesztését szinte észre sem veszi, így belőle egyaránt lehet csapos vagy államminiszter, a különbség meg sem látszik. Egy kesztyű, egy kar, egy tallér elvesztését fájdalmasan megérezzük, de „én"-ünk elvesztését szinte észre sem vesszük, az úgy tűnik el a világban, mintha sohasem lett volna. Ezért lehetséges az, hogy Georg Samsa fájdalmas új valóságában, féreg-létében egyszerre jobban kezdi érezni magát, mint emberként, vagyis rájön, hogy eddig is az volt, ami most, csak eddig leplezett, míg immár való formájában. Az ember, ha körül­néz és józanul felméri képessége határait, akkor a legbölcsebb, ha csendben marad, és semmit nem kockáztat, hisz a beszéd már egy megnyilvánulás, amellyel sok mindent veszélyeztetünk. Mintha csak erre a kierkegaard-i gondolatmenetre rímelne a nietzschei „csönd", a csöndes ücsörgés a mocsár­ban. Képzeljük el erényes emberünket, aki a láp kellemes melegébe bevac­kolja magát, s jótékonyan mindenkit arra int, hogy ne merészkedjen ki a szárazföldre, mert az veszélyes lehet. Korunk embere ő, a „ der letzte Mensch", az „utolsó ember", aki elhagyta azokat a vidéket, ahol kemény volt az élet, mert melegre szorul, ezért a láp jótékony melegét keresi, s ennél jobban csak akkor érzi magát, ha sokadmagával van, nyájba tartozik. „Pász­tor sem lesz, de lesz egy nyáj! Mindenki egyet akar, mindenki egyenlő: aki másként érez, önként megy a bolondok házába" — íija Nietzsche, és ebben a vonatkozásban mindig a kereszténység által sugallt etikára gondol, azt tartja elégtelennek abban a vonatkozásban, hogy a már említett érzelmi szublimá­ciót pozitív célként igyekszik beállítani. Fojtsd el magadban érzéseidet, ér­zelmeidet, vágyaidat, és igaz ember leszel - hirdeti Nietzsche szerint a ke­reszténység. Légy természetellenes, tagadd meg azt, ami emberi természe­tedhez hozzátartozik, és még szent is lehet belőled. Igen szent lehet, csak legfeljebb ember nem. Olyan ember, akit emocionális világa tesz/tenne em­berré. Ez az erény cselekvőképtelenségre, akaratelnyomásra, az autonómia hiányára, a gyengeségre épít, és azt hirdeti, hogy „erény - csöndesen ülni a mocsárban". Azt az élményt, amikor „mindenről az a véleményünk - íija Nietzsche - amit a szánkba adnak". Nincsenek konstans, örökérvényű bálvá­nyok, , jó és rossz, mely ne volna mulandó - nem létezik." A bűnösök eddig azok voltak, akik a bálványok ellen vétettek, akik a papok istene által adott törvényeknek nem feleltek meg. De „Isten meghalt - írja Nietzsche a XIX. század nagy blaszfémiáját - s meghaltak vele ezek a bűnösök. Most a leg­szörnyűbb bűn a föld ellen való vétek." Sokan, sokféleképp értelmezték Nietzsche vadítóan provokatív kijelenté­sét: „Gott ist tot" - Isten halott. Anélkül, hogy ebbe részletesen belebocsát­koznánk, elég annyit megjegyeznünk, hogy Nietzsche ezzel a kijelentésével nem az ateizmus mételyét akarta terjeszteni, hanem csak konstatálni, hogy ez a nihilista világ már nem tart igényt Istenre, sőt Istent - s ezzel egybenang­33

Next

/
Thumbnails
Contents