Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Gyenge Zoltán: A nyárspolgáriság dicsérete - avagy erény: „csöndesen ülni a mocsárban"

je, így nem is tud mit elveszteni, pontosabban: az „én"-jének az elvesztését szinte észre sem veszi, így belőle egyaránt lehet csapos vagy államminiszter, a különbség meg sem látszik. Egy kesztyű, egy kar, egy tallér elvesztését fájdalmasan megérezzük, de „én"-ünk elvesztését szinte észre sem vesszük, az úgy tűnik el a világban, mintha sohasem lett volna. Ezért lehetséges az, hogy Georg Samsa fájdalmas új valóságában, féreg-létében egyszerre jobban kezdi érezni magát, mint emberként, vagyis rájön, hogy eddig is az volt, ami most, csak eddig leplezett, míg immár való formájában. Az ember, ha körülnéz és józanul felméri képessége határait, akkor a legbölcsebb, ha csendben marad, és semmit nem kockáztat, hisz a beszéd már egy megnyilvánulás, amellyel sok mindent veszélyeztetünk. Mintha csak erre a kierkegaard-i gondolatmenetre rímelne a nietzschei „csönd", a csöndes ücsörgés a mocsárban. Képzeljük el erényes emberünket, aki a láp kellemes melegébe bevackolja magát, s jótékonyan mindenkit arra int, hogy ne merészkedjen ki a szárazföldre, mert az veszélyes lehet. Korunk embere ő, a „

der letzte Mensch", az „utolsó ember", aki elhagyta azokat a vidéket, ahol kemény volt az élet, mert melegre szorul, ezért a láp jótékony melegét keresi, s ennél jobban csak akkor érzi magát, ha sokadmagával van, nyájba tartozik. „Pásztor sem lesz, de lesz egy nyáj! Mindenki egyet akar, mindenki egyenlő: aki másként érez, önként megy a bolondok házába" — íija Nietzsche, és ebben a vonatkozásban mindig a kereszténység által sugallt etikára gondol, azt tartja elégtelennek abban a vonatkozásban, hogy a már említett érzelmi szublimációt pozitív célként igyekszik beállítani. Fojtsd el magadban érzéseidet, érzelmeidet, vágyaidat, és igaz ember leszel - hirdeti Nietzsche szerint a kereszténység. Légy természetellenes, tagadd meg azt, ami emberi természetedhez hozzátartozik, és még szent is lehet belőled. Igen szent lehet, csak legfeljebb ember nem. Olyan ember, akit emocionális világa tesz/tenne emberré. Ez az erény cselekvőképtelenségre, akaratelnyomásra, az autonómia hiányára, a gyengeségre épít, és azt hirdeti, hogy „erény - csöndesen ülni a mocsárban". Azt az élményt, amikor „mindenről az a véleményünk - íija Nietzsche - amit a szánkba adnak". Nincsenek konstans, örökérvényű bálványok, , jó és rossz, mely ne volna mulandó - nem létezik." A bűnösök eddig azok voltak, akik a bálványok ellen vétettek, akik a papok istene által adott törvényeknek nem feleltek meg. De „Isten meghalt - írja Nietzsche a XIX. század nagy blaszfémiáját - s meghaltak vele ezek a bűnösök. Most a legszörnyűbb bűn a föld ellen való vétek." Sokan, sokféleképp értelmezték Nietzsche vadítóan provokatív kijelentését: „Gott ist tot" - Isten halott. Anélkül, hogy ebbe részletesen belebocsátkoznánk, elég annyit megjegyeznünk, hogy Nietzsche ezzel a kijelentésével nem az ateizmus mételyét akarta terjeszteni, hanem csak konstatálni, hogy ez a nihilista világ már nem tart igényt Istenre, sőt Istent - s ezzel egybenang33