Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Weiss János: Az interszubjektív etika megalapozásának programja

kenység, egyúttal szeretet is. „A szeretet mindenütt jelen van. ... Mert semmi sincs az átlelkesítési törekvésen kívül."

2

3 Ha az erényeket készségnek tekintjük, már egy lépéssel közelebb jutunk a cselekvéshez. „Most az erények pusztán belső lététől (amely érzületként minden cselekedet alapjául szolgál) átmegyünk azok kialakulásához és azok megnyilvánulásához a cselekvésben."

2

4 Itt már csak az jelenhet meg, ami az érzület leírásakor is elénk lépett, azzal a különbséggel, hogy ez most az akció és a reakció szerves folyamatába illeszkedik. Az erény, mint készség, két mozzanatból áll össze: a helyes tervezésből (a meggondoItságbóX) és a helyes kivitelezésből (a kitartásból). - A „meggondoltság" a legelső aktus, amellyel az érzület kilép az életbe; a bölcsesség és a szeretet csak a meggondoltságon keresztül válhatnak valóságossá. - A „kitartás" a bölcsesség és a szeretet valóságos belevetítése (einbilden) a természet egészébe; s éppúgy előfordul a fizikai szervezetek tevékenységében, mint a megismerés tevékenységében. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az erény megvalósulása vezet el a cselekvéshez; vagy megfordítva, a cselekvés mindig attól függ, hogy az érzületnek van-e elég hatalma a megvalósuláshoz. Ha ez a hatalom rendelkezésre áll, akkor a cselekvések mindig az átlelkesítésre irányulnak.

2

5 3. A kötelességekről A kötelességeket általában úgy szokták meghatározni, hogy ha ezeknek eleget teszünk, erényessé válhatunk. Schieiermachemél azonban az erényeknek nincs előíró-jellegük, s ezért a „kötelesség" fogalma is új meghatározást kaphat. Az ember ugyanis nem csak létrehozza a kollektív interszubjektív világot, és nem egyszerűen önmagában rendelkezik az erkölcsiséggel, hanem végre kell hajtania e kettő szintézisét - ez az ember rendeltetése vagy kötelessége. Az ember ugyanis mindig egy már létrejött világba lép bele; cselekvései mindig megkezdett folyamatokhoz kapcsolódnak. Ezt az ontológiai ténymegállapítást fogalmazza át Schleiermacher lépésről lépésre kötelességgé. Az első lépés két feltételes állítás megfogalmazása. a) „Ha a közösség és az elsajátítás nem gondolható el egy és ugyanazon tettben összekötve, akkor a saját életünk veszendőbe megy." 2

31. m. 243. o. 2

4 I. m. 247. o. 2

5 Az uralás legfontosabb formái Schleiermacher szerint az elrendezés a kitartáson, hűségen és az állandóságon, a pontosságon és a virtuozitáson keresztül. (I. m. 253. o.)