Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Weiss János: Az interszubjektív etika megalapozásának programja

2. Az erények tana Az erény Schleiermacher számára nem más, mint az erkölcsiség az egyes ember szempontjából tekintve. Ezt a gondolatot úgy értelmezhetjük, hogy az erények az orgánumok kialakulásának lehetőségfeltételei. A hagyományos értelmezés szerint az erények mindig a „legfőbb jó"-ra irányulnak, s a legfőbb jó nem más, mint a boldogság. Ez az irányultság természetesen nem tekinthető feltétlen ok-oksági összefüggésnek. a) Arisztotelész szerint az erények nem elégségesek a boldogság eléréséhez, mert a boldogság eléréséhez általában szerencsejavak is kellenek. Az erény és a boldogság ebben az esetben az egyes emberre vonatkoznak. b) Az erények Kantnál sem garantálják a boldogság elérését, de méltóvá tehetnek arra, hogy boldogok legyünk. A boldogság itt nem más, mint a személyes tökéletesség, „méltónak-lenni" viszont azt jelenti, hogy az ember akkor lenne tökéletes, ha az egész erkölcsisége éppen olyan lenne, mint az ö saját erkölcsisége. c) Az erény az a képesség, amely létrehozza a legfőbb jót; s ebben az esetben természetesen minden egyes ember összes erényéről szó van, a legfőbb jó pedig az átfogó totalitással azonosul.

2

0 Ez az utóbbi elképzelés áll a legközelebb Schleiermacherhez, bár az eddigiek alapján ezt is némileg helyesbítenünk kell. Schleiermachernél az erény nem hozza létre a legfőbb jót, hanem beleilleszkedik annak totalitásába. Az ily módon lokalizált erénynek két dimenziója van: az érzület és a készség. Ha az erényeket érzületnek tekintjük, akkor nem mások, mint a szellemnek az erkölcsi cselekvésben benne rejlő formái. De itt újra csak két tényezőre bukkanunk. - A cselekvésben megjelenő megismerés formája a bölcsesség. A bölcsesség alatt nem érthetünk mást - mondja Schleiermacher - mint hogy mindazt, ami az emberben lejátszódik, az ideákra vonatkozik. Ha a cselekvés magában foglalja a bölcsesség minden mozzanatát, akkor az emberek tevékenysége folyamatossá válik, s ezt nevezhetjük életformának. „így beszélhetünk kontemplativ, spekulatív stb. életről."

2

2 - A cselekvésben megjelenő érzelem formája a szeretet. A szeretet lényege szerint nem más, mint léleknek-lenni-akarni, az ész az általánosban egyesülni szeretne az anyaggal. Minden erkölcsi cselekvés, mint az átlelkesítésre irányuló tevé2

0 I. m. 233. o. 2

1 I. m. 237. o. 2

21. m. 240. o. 24