Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Weiss János: Az interszubjektív etika megalapozásának programja

is megfogalmazható: az individuum meghatározása szoros egységben áll a közösségek kibontakozásával és a természet átalakításával. Ez volt az a koncepció, amellyel Schleiermacher megpróbálta filozófiailag is elmélyíteni a „művészet emberei"-nek a legfőbb jóról vallott nézeteit. Végezetül még egy pillantást kell vetnünk a közösségek schleiermacheri dialektikájára. Ebben a dialektikában jut ugyanis csúcspontjára az interszubjektív etika programja. Újra csak a két alapfunkcióból kell kiindulnunk. Egy következő fordulóban a nyelv maga is a megismerés pólusára kerül, s az ábrázolás pólusán pedig az érzelmek helyezkednek el. A közösségek így végső soron a nyelv és az érzelmek szintézisei; s mivel a nyelv univerzális faktor, ezért az érzelmek jellege határozza meg a közösségek formáit. Schleiermacher az alábbi közösség-típusokat különböztette meg. a) A szerelem olyan érzelem, melynek alapja a nemek közötti természetes különbség. Nem igaz azonban, hogy ez a különbség pusztán testi, és nem hatja át a lelket is. A szerelem az individuum önmagából való kilépésének vágya, melynek célpontja a másik ember nemileg meghatározott testisége és lelkisége. b) A barátság a másik ember individualitására még érzelmileg tekint, de a másik már elveszti közvetlen nemi meghatározottságát. „A barátság lényege a nyitottság, a másik emberre vonatkozó érzelmeink közlése; mert ezek az érzelmek biztosak a saját igazukban, és szeretnének megnyilvánulni."

1

8 c) A szabad társaséletben az érzelmek elvesztik a maguk intenzitását, egyfajta visszafogottság válik meghatározóvá a másik emberrel szemben, mégpedig azért, mert a rá vonatkozó ismereteink nem elég mélyek és alaposak. Ezek a közösségek Schleiermacher számára olyan kommunikációs formák, amelyeknek különböző intézmények feleltethetők meg. A szerelem intézményesített formája a család, a barátságé az egyház (ez ugyanakkor feltételezi a család meglétét is), és a szabad társasélet megfelelője az állam. A kommunikációs formák és az intézmények közötti kapcsolatok azonban csak a schleiermacheri elemzések legmélyebb struktúrájában válnak érzékelhetővé. Schleiermacher mindig csak utalásszerűén említi ezt a kapcsolatot; az intézményesedés folyamatának kidolgozására egyáltalán nem vállalkozik. Az erkölcs dialektikájából így kimaradt az intézményesedés egész elméle1

8 Friedrich Daniel Ernst Schleiermacher: „Brouillon zur Ethik", i. k. 167. o. 1

91. m. 223. o.