Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Karikó Sándor: A filozófus és az alázat

többi embertársaival együttműködve tud létezni s boldogulni. Ez a belátás táplálhatja a szerénység és az alázat kialakulását, amely azután az ember minden megnyilvánulását átfogja. A szerénység az alázatban ölt testet. Alázatos az az ember, aki átlátja saját nembeli korlátait, ezért önmagával szemben szerénnyé, másokkal szemben nyitottá s toleránssá válik. Az alázat pedig olyan erény, amely az önmagunkkal szembeni belső elégedetlenséget, a termékeny önkritikái nyugtalanság készségét s képességét fejezi ki * A dologra nézés s önmagunk hiúsága A bölcselettörténet, ha nem is írja le közvetlenül az alázat mibenlétét, a világhoz való szerény alapállás szükségességét s tartalmát már gyakran próbálja megragadni. Különösen két területen, a természet-ember viszonyának, valamint az emberi megismerőtevékenység jellemzőinek feltárásában történnek biztató kísérletek, s a kutatási eredményeket fölöttébb ajánlatos megszívlelnünk. a/ Már Hérakleitosz figyelmeztet: „A természet rejtekezni szeret."

7 Vagyis a természet szabadon, önként, s "legfőképpen a maga teljességében soha nem fogja felkínálni önmagát, javait s titkait a fürkésző ember szamara, n gondolatot később Bacon folytatja: „A természet csak engedelmességgel győzhető le, (...) az ember annyit tehet és foghat fel, amennyit a természet rendjéből tények alapján, vagy elméje segítségével megfigyelt, ennél többet nem tudhat és nem tehet. (...) A természet fortélyossága lépten-nyomon kijátssza az érzékek és az értelem fortélyosságát."

8 Mint látjuk, Bacon éles szemmel veszi észre, hogy az ember uralma a természet fölött, csak speciális értelemben fogadható el. Ez a győzelem csupán korlátozott, részleges és roppant energiákat követel magától az embertől. Először is az ember nem hághatja át büntetlenül a természet tőle függetlenül létező s működő törvényeit. Alkalmazkodni, engedelmeskedni kénytelen a természet erőihez. A természet javait olyan mértékben képes kiaknázni, amilyen mélységben kész és képes igazodni a természeti világ törvényeihez. Másodszor: még ebben az esetben is számolnia kell a természet „vak és vad" erőivel, a kiszámíthatatlan, meglepetéseket tartogató, sokszor megdöbbenéseket kiváltó folyamataival. Ilyenkor érzi az ember, milyen pici s gyenge is ő valójában, mennyire ki van szolgáltatva fölötte álló hatalmaknak. Bacon végül is arra inti az embert, hogy célszerű s ajánlatos óvatosnak, visszafogottnak lennie a természethez való viszonyában. Az ember egyetlen esélye a természet erőivel vívott küzdelmében, ha megtanul szerénynek, alázatosnak maradni. Ha ilyen alapmagatartásra építi fel tudását, akkor joggal remélheti, hogy a természetet az ő céljainak a szolgálatába (is) állíthatja. 156