Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Karikó Sándor: A filozófus és az alázat

Ebben az értelmezésben az alázat nem lelkierő, nem erény, hanem az erőtlenség, a szomorkodás sajátlagos szenvedélye, állapota.

3 b / Egészen másfajta elképzelés tükröződik Kani Erény tanában. „Az a tudat és érzés - adja meg Kant saját meghatározását - , hogy morális értékünk mily csekély a törvénnyel összevetve, az alázat."

4 A törvénynek való alávetés, Kant szerint, nem az alany, a szubjektum méltóságának s tiszteletének feladását jelenti. Ellenkezőleg, a szubjektum felemelkedését szolgálja az, s mint ilyen, ez a tartalom valójában erényt, mi több, kötelességet fejez ki. c/ Ugy vélem, a spinozai és a kanti megközelítés egyaránt vitatható. Amennyiben a vizsgált fogalmat kevésbé differenciált szinten ragadják meg: a spinozai álláspont túl keveset, a kanti meg túl sokat markol. Vagyis nem indokolt az alázat jelentését és jelentőségét lefokozni. Márpedig ez sugalmazódik, ha lemondunk az alázat erény-mi voltáról (Spinoza). Viszont ne higygyünk az alázat kötelező jellegében sem, ahogyan Kant véli. Végül is az „alázat tisztánlátó erény"

5, amely különleges erkölcsi energiát, roppant nagy erőfeszítést és magasztos lelkierőt mozgósít, illetőleg képvisel. Az alázat voltaképpen bátorság arra, hogy kritikusan lássuk s értékeljük önmagunkat és megszabaduljunk saját gyarlóságainktól, illúzióinktól. Ez a fogalom nem lemondást, tehetetlenséget, beletörődést és szomorúságot, hanem a világhoz való aktív s energikus felemelkedést, különleges lelki tartást, nagylelkű gesztust, már-már misztikus belső erőt, a valóságban sajnos nem túl gyakran előforduló magasrendű erkölcsi megnyilvánulást tartalmaz- Az alázat lelki nagyság, belső érték és becses erény, amelyről csak kívánhatjuk, hogy minél többünk részese legyen. Törekedni rá lehet és kell, de ne várjuk el, hogy mindenki kötelességévé váljon. Kötelesség mindannyiunknak például dolgozni, ám a munkatevékenységet már többféleképpen végezhetjük: alázatosan, fennhéjázva, közömbösen, irigységtől hajtva stb. Az alázat lényegesen többet jelent, mint a szomorúság, s alapvetően kevesebbel beéri, mint a puszta kötelesség. Az alázat fogalmának - fentebb vázolt - harmadik megközelítését tartom leginkább elfogadhatónak. Annak megfelelően gondolom, az alázat legfontosabb tartópillére a szerénység. A szerénység mint lelki tulajdonság, nem egyszerűen viselkedésbeli mód. Többről van szó: általános, azaz mindenfajta emberi gondolkodás- és érzésvilágra, kapcsolatrendszerre, tevékenységre vonatkoztatható belső iránytűről. Szentkuthy Miklós (esszékötete címe számomra sokatmondó: Az alázat kalendáriuma) találóan fogalmaz: „az ember csak szerény lehet a létezés őrült és őrjöngő titkai közepette."

6 Valóban, be kell látnunk, az embert végső soron egy rejtélyes, a maga egészében s teljességében feldolgozhatatlan világ veszi körül. S fordítva: az ember létezése ebben a világban nem abszolútum, és csak a természet s társadalom mozgásfolyamatainak, törvényszerűségeinek a figyelembe vételével, valamint a 155