Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Szabó Tibor: Gramsci morálfilozófiai elvei

SZABÓ TIBOR GRAMS Cl MORÁLFILOZÓFIÁI ELVEI Abstract: (Gramsci's Moral Concept

.) The moral principles of the private life and political activity of 20

t

h century italian philosopher, political scientist and politician Antonio Gramsci are analysed in the paper. His activities in the 1910s and 1920s are characterised by honesty, consequency, humanism and consistency. His early articles already refused indifference what he equalled with hipocricy and historical irresponsability. In his view, „truth has to be told" both in political and private life. On the basis of Benedetto Croce, he wanted to carry out „intellectual and moral reform" in Italy. He even could maintain his practical attitude, his political consistency and serenity when imprisoned for his political standpoint. He always tried to view world without illusions, to avoid the extrems of both pessimism and optimism. These are the foundations of his sense of responsability and insistence on his principles, and these factors also give him strenght to suffer the hardships of his life. So both is practice and his principles justly deserve the respect of our generation. A neves olasz politikus-filozófus, Antonio Gramsci, nem volt morálfilozófús, nem írt koherens müvet az erkölcsről. Mi magyarázza mégis, hogy morálfilozófiái elveiről írunk? Ezt két tényezővel tudnánk magyarázni. Egyrészt Gramsci 1891-ben azon a szardíniai szigeten született, ahol gyermekkorában már megfigyelhette az erkölcsi törvények és elvek fontosságát. A tradicionális erkölcsi elvek alapján élő szárd társadalomban szigorú normák voltak érvényben, amelyekhez Gramsci egész életében, a fasiszta börtönben is hü maradt. A másik tényező az a feladat volt, amit vállalt: a politikus feladata, akinek cselekvését mindig szilárd erkölcsi alapokra kell helyezni, ha hiteles akar maradni. Gramsci ennek a történelmi felelősségének mindig is tudatában cselekedett: igyekezett mindig őszinte, következetes, ugyanakkor pedig bátor lenni egy kíméletlen világban.

1 Ez a következetes erkölcsi magatartása elsősorban nem is tudományos cikkeiben, hanem azokban a levelekben tükröződik vissza, amelyeket a fasiszta börtönökből küldött családtagjainak, és amelyekben saját magáról ír. Ezekből lehet rekonstruálni erkölcsi elveit, azt, hogy milyen is volt Gramsci, 147