Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Somos Róbert: Az etika patrisztikus értelmezése

cselekedetét kötelességszerű cselekedetnek

1

3, az egyszerű hívőét pedig a középre irányuló cselekedetnek lehetne nevezni."

1

4 „Gnósztikusunk és tökéletes emberünk tehát ki kell, hogy irtsa magából az összes lelki szenvedélyt. Az ismeret (gnószisz) ugyanis gyakorlás, a gyakorlás pedig lelki alkat vagy lelki állapot. Az ilyen állapot pedig a szenvedélymentességen és nem a szenvedély mérséklésén munkálkodik. A szenvedélymentesség ugyanis az összes vágyódás megszűntét biztosítja."

1

5 Hogy Kelemen az apatheia tanát összekapcsolja a homoiószisz theó gondolatával, jól mutatja a következő részlet a Sztrómateiszhöl: „Az apatheia felé futva az ember tisztán egy-jellegű (monadikosz) lesz."

1

6 „Ő (Krisztus) nem a test miatt evett ... teljességgel szenvedélymentes (apathész) volt, semmilyen pathetikus mozgás sem férkőzött hozzá, se öröm, se bánat."

1

7 Már jóval problematikusabb Origenész esete. Ki kell azonban emelni vele kapcsolatban, hogy a szenvedélymentesség felé nála is a mértékletességen, az emóciók mérséklésén keresztül vezet az út, éppúgy, mint Kelemennél. Etikai eszméiben ő is a platóni „Istenhez való hasonlóvá válást" jelöli ki célként. Hogyan van ez azonban megalapozva az antropológiában? Szerinte kezdetben Isten véges számú egyforma szellemi természeteket teremtett, „... természete szerint mindegyik testetlen, de testetlenként is teremtett"

1

8. A lélek kívülről kerül a testbe, s ez vonatkozik a csillagok testére is. A Genezis első mondatában szereplő „ég" Órigenész szerint a Bölcsességben preformált szellemi lényeket jelenti, a „föld" pedig az ősanyagot, melyet szintén Isten teremtett. Ezen anyag leírása nagyjából megfelel a platóni Timaiosz „tér"-fogalmának s a későbbi platónizmus anyagfogalmának azzal az eltéréssel, hogy ott a démiurgosztól független, passzív, adott „valami" a meghatározatlan anyag, amit meg kell formálni, Origenész szerint viszont ez a felfogás az isteni mindenhatóság eszméjét csorbítja, ezért elvetendő. Ennek megfelelően az anyag - lévén Isten teremtménye - nem lehet a rossz forrása. A gnózissal, bizonyos szélsőséges platónizmussal vagy a reflektálatlan keresztény, anyagot illetve anyagi testet elvető felfogással szemben a test ezen 1

3katorthóma - azaz tökéletes, az erénynek megfelelő cselekedet 1

4meszé praxisz, Sir. VI. 111. 3 (GCS II. 487. 26-27) 1

5

Str. VI. 74, 1 (GCS. II. 468. 27-31) l

6Str. IV. 152. 1. (GCS. II. 315. 25-26) A patrisztikus irodalomban mindenekelőtt Isten az, aki „szenvedélymentes" (apathész). Az alexandriai hagyományon belül, így Kelemennél is különösen erős hangsúlyt kapott az Istenhez való hasonlóvá válás gondolata. Az antropomorfabb vagy legalábbis személyesebb istenfogalom általánosabban elteijedt volt, mint a filozófiai eredetű fogalmak használata. Az emberre vonatkoztatott, s a homoiószisz theó jegyében előtérbe állított apatheia koncepciója a IV. században bizonyos ellenérzéseket szült; eszerint a teremtmény igazából nem válhat hasonlóvá a teremtő természethez. 1

7S/r.VI. 71. 1 (GCS. 467. 10-15) 1

8Dí? principiis I. 7. 1.