Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Koncsos Ferenc: Az erkölcstanoktatás apológiája

A szabadság hívei, az önmagukat megválasztok, akik nem külső erkölcsi szabályrendszert mérlegelve hoznak döntéseket, hanem cselekedeteikhez belső támpontot találva erkölcsi érzékükre támaszkodnak minden világállapotban, több vagy kevesebb energiaráfordítással megtalálják az erkölcs prioritásának megfelelő döntést. Az új világállapotban kevesen vannak azok, akik magukat tisztességes embernek választják meg, de úgyszintén kevesen vannak azok is, akik tudatosan ana a következtetésre jutnak, hogy a „nagy hatalmi játszmában" az erkölcs által vezérelve nem ienet megszerezni a kívánatos hatalmat. Azok sem az átlagos magatartást képviselik, akik tudatosan előnyben részesítenek az erkölcsivel szemben más típusú magatartásmotívumokat. Az átlagember sikerérzetét környezete magatartásmintáinak eredményes követése adja, és rögtön zavart érez, ha ezen minták alapján cselekvése sikertelenséget okoz. A kívülről vezérelt személyiség döntéseiben erkölcsi motívumok nem játszanak szerepet. Minden esetben úgy dönt, ahogy átlagos cselekvéseknél szükséges, mert valószínűleg nem is tud különbséget tenni a szükségképpen szabálykövetésre épülő átlagos mindennapi cselekvések és az erkölcsi relevanciával bíró tettek között. A nihilizmus erősödésének tendenciája abból következik, hogy megszűnt a magától értetődősége az erkölcs örökérvényű axiómájának, a platóni-szókratészi elvnek, amely szerint „jobb az igazságtalanságot elszenvedni, mint elkövetni". A 89 után létrejött világállapotban, ahol legfőbb értéknek a szabadságot tartjuk, azt is tapasztaljuk, hogy a szabadság lehetősége nem csak az autentikus élet megvalósításának lehetőségét adja, de egyben a kívülről irányított többség szorongását fokozza, a szabadságtól, magát a szabadságot fenyegetve megsemmisítéssel. A szabadság híveinek be kell látniuk, hogy a válságból kivezető út nem lehetséges az erkölcsös cselekvést kvázi helyettesítő konvenciók és követendő magatartásmintákat kínáló elit nélkül. Egy olyan világban, ahol egyre kevesebb az autonóm ember, aki önmagát választja, ahol a kívülről irányított többség cselekedeteit nem az erkölcsiség motiválja, ahol számukra nem lehet általános szabályokat megfogalmazni, az egész társadalom feladata, hogy megtalálja a módját az elv tudatosításának, ami egyben a másik emberrel szembeni abszolút felelősségünk megfogalmazása is. Társadalmi feladat a kiút keresése a válságból olyan állapotok teremtésével, ahol egyre több ember tudatos mérlegelés eredményeként választja a jót és nem konformista módon cselekszik. Morálfilozófiai következtetések A premodern filozófus „megélte" filozófiáját, egyben magától értetődő szándéka volt, hogy az erkölcs gyakorlati kérdéseiben eligazítsa az embert, hogy megtanítsa élni. Ezt a feladatot azonban még abban a korban sem tudta