Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Czirják József: A morálfilozófia érvényesülésének kérdéséhez (A kanti álláspont egy aspektusának értelmezhetőségéről napjainkban)

szempontjából tartotta fontosnak, vagyis éppen gyakorlati kérdésként gondolta végig és olyan kérdésnek találta, melyre egyértelműen igennel vagy nemmel kell es lehet is valaszolni. A válasz megadasara az egyes ember az illetékes, ez nem egyszerűen az ő kötelessége, hanem egyúttal az ő joga is. Szabad-e tehát hazudni, mégpedig kényszerhelyzetben, ha ezzel egy bennünket, vagy másokat fenyegető veszélyt elkerülhetünk? Erre a kérdésre ma általában habozás nélkül igennel válaszolna mindenki, hiszen nemcsak mentségünk van rá, hanem még erkölcsi fölényt is meríthetünk magatartásunkból, mert megkíméljük az üldözői attól, hogy bűnt kövessen el. De vajon igazunk van-e, vagy pontosabban fogalmazva, van-e ehhez jogunk? Azaz milyen következményekkel jár egy emberi közösségben, egy társadalomban, ha az őszinteség nem marad meg az egymás közti alapvető viszonyulásnak, nem vehető bizonyosra, tehát feltétlenre, és ennek következtében megrendül a szavahihetőség. A nyilvánosság, a közélet, de éppúgy a magánszféra ma tapasztalható állapota jól mutatja, hogy Kant nézőpontja mennyire nem elvont-elméleti látásmódot jelent. Ervelésül Kant le is szögezi, hogy az általa vázolt szituációból nem hazugsággal kell megtalálni a kiutat, bármily tetszetős, gyakorlatias érvet talál is ehhez Constant, hiszen nemcsak az az alternatíva létezik, amelynek révén az őszinteségünk következményeként tragikus helyzet áll elő. Sőt, Kant gondolatmenete szerint éppen a hazugság vezethet oda, hogy amennyiben az üldöző elhiszi hazug állításunkat, azt hogy a menekülő nem tartózkodik a házunkban és nem keresi azt a házban, hanem továbbmegy, akkor az időközben a házból tovább menekülőre esetleg éppen azért bukkan rá az üldöző, mert hazudtunk neki, míg igazmondás esetén bemegy a házba, a menekülő pedig egérutat nyerhetett volna. A példát persze lehetne összetettebben is megfogalmazni pl. azzal, hogy az éppen fennálló tételes jog szerint törvényes hatóság üldöz valakit, aki ráadásul politikai értelemben bűnös stb., vagy lehet a történelmi időszak által produkált esetekre gondolni, netán nevelési szempontú megfontolásokat figyelembe véve állást foglalni, de a kanti kérdésfeltevés ugyanaz marad. Kant a minden körülmények közötti igazmondás mellett van, mellyel kapcsolatban másként dönteni az egyénnek úgymond nem is áll a szabadságában, éppen mivel intelligibilis lény. Valójában Kantnál a helyzet az, hogy éppen mivel az ember intelligibilis lény, ezért szabadságában áll nem hazudni, vagyis módja van a hazugságra determináló tényezők közötti mozgásra. (Ezt a mozgásteret Kant maga is felhasználta, amikor a királyi utasításnak megfelelően nem jelentetett meg könyvet a vallás tárgyában, de a király halálát követően feloldva érezte magát a személlyel szemben vállalt kötelezettsége alól.) A konkrét kanti példához visszatérve láthattuk, hogy nem a ház lakójának szabad döntése okozza a negatív következményt, mert az esetleges, hiszen az i m í Í