Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1999. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Czirják József: A morálfilozófia érvényesülésének kérdéséhez (A kanti álláspont egy aspektusának értelmezhetőségéről napjainkban)

üldözött megmenekülhet, de éppúgy el is veszhet, ráadásul a mi jó szándékú hazugságunk következményeként. Végül Kant nem is tér ki a gyakorlati szférával való számvetés elől, és le is szögezi, hogy a szabadság és az egyenlőség mint előfeltételek között a társadalomban a tapasztalati ismeretek alapján a politikában fogalmazódik meg az emberek számára az igazság. Ám mindig a politikát kell a joghoz igazítani, és nem a jogot a politikához. így jogtalanságot elkövetni semmiképpen sem szabad, és ebben semmiféle kivétel nem merülhet fel, hiszen akkor az egész emberiségnek okoznánk kárt. Az igazságtalanság, a méltánytalanság ezzel szemben lehet a véletlen következménye, mert nem kötődik a szubjektum alapelveihez De a bizalom, a megbízhatóság, a szavahihetőség, az őszinteség szenvedne csorbát, vagyis a morális tartásunk elve sérülne meg, azaz elvileg volna megsérthető, ha erre mentséget engednénk meg. A normatív jelleg csak így teljesülhet, aminek pedig nélkülözhetetlen szerepe van a társadalomban ahhoz, hogy az emberi legyen, ami ezért pl a köznapi gyakorlat, a politikai állapotok ellenére indokolja, hogy a feltétlenség követelményét fenntartsuk. Sőt Kant éppen az ebben a közegben való létezésünk miatt gyakorlati kérdésként látja fontosnak, hogy kitartson a feltétlenséget igénylő álláspontja mellett, hiszen a morális tartásunknak ebben a szférában van mással nem helyettesíthető, pótolhatatlan szerepe. Morális kérdésekről szólni azt is jelenti, hogy Kant kérdésfeltevéseit mint indokolt megközelítéseket ma sem kerülhetjük meg. Nyilván nem az immár két évszázaddal ezelőtt vitatkozó Kant képezi a vizsgálódás tárgyát, hanem azok a kérdések és megoldási közelítések, amelyek azóta sem vehetők le a napirendről. Kénytelenek vagyunk őket korunkban is fel- és elismerni, és azt is, hogy az egyes embernek keil döntenie abban, hogy a normatív szabályozás mit jelent a számára. Ha azt mondjuk, hogy nem ez az egyedüli meghatározója a magatartásunknak, akkor nemcsak Kanttal vagyunk összhangban, hanem az emberi viszonyoknak azt a komplexitását is figyelembe vesszük, amelyek között a morális normák szerephez jutnak és hatnak. Sőt, éppen azért elengedhetetlenül fontos ez, mert nem ideális körülmények között élünk, ahol automatikusan érvényesülnének a normák és az értékek. De az egzaktabb, a gyakorlathoz közelibb jogban is ugyanaz a felfogás érvényesül, mint a morál esetében. Talán nem is véletlen, hogy az erkölcstanok a jogfelfogással olyan szoros és kölcsönös összefüggésben kerültek mindig is kifejtésre, hiszen mindkettőnek a lényege a gyakorlati érvényesülés, a gyakorlati érvényesíthetőség volt és marad is. Az erkölcsi tanítás értelmezésénél is a tanításnak az emberi magatartást szabályozó jellege kerül előtérbe. Ezért mindenkor a vizsgálódás középpontjában áll az, hogy melyek azok a gyakorlati tapasztalatok, amelyek mutatják a normatív erkölcsi álláspont érvényesülését az egyéni és a közösségi 108