Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Koncsos Ferenc: Kitartás a bizonytalanságban

hozzátartozik a metafizika. A philosophia prima Hartmann szerint nem lehet más, mint kategóriaelemzés, vagyis az alapvetőnek és az elvinek vizsgálata mindabban ami a magánvaló lét igényével lép fel. A gondolkodás központi magvának kutatása a metafizikus számára állandó feladatot ad. A metafizika központi problémáinak területe nem tekinthető lezártnak, feladatai nem oldhatók meg egyszer s mindenkorra, mert bár központi tárgya nem változik meg gyökeresen, a kifejezésmód, az igények és a metafizikai magyarázat hangsúlyai korról korra, sőt filozófusról filozófusra változnak. A régi igazságokat új kifejezésmóddal kell megfogalmazni. A jelenségekről kialakított kép különböző részei az idő folyásával eltérő igényességü megvilágítást igényelnek. A metafizikai magyarázat nem lehetetlen, de sohasem érhet el végső és kiteljesedett formát. Az új filozófiai gondolkodásban következésképpen nemcsak a megoldás jelent pozitív eredményt, hanem előrelépés az is, ha a kép bizonyos részletei kevésbé torzítanak, mint mások. Az új gondolkodás természetesen sajátos filozófusi attitűdöt is igényel. A szisztematikus gondolkodás alapfeltétele Hartmann szerint a filozófiai éthosz tisztasága, amely nem sürget megoldást, hanem képes arra, hogy lemondjon a végső eredmény megpillantásáról. Képes arra, hogy türelmesen várakozzon, és kitartson a bizonytalanban. Ez a munka megkívánja a lemondást minden elhamarkodott világnézeti kielégülésről, minden eredményhajhászásról, megkívánja mindenfajta előzetes rendszerkonstrukció elvetését, a metafizikai szükségletek kíméletlen elutasítását. Következésképpen a filozófusnak úgy kell dolgoznia, hogy bízzon a megismerésben, amely másoknak fog gyümölcsöt teremni. Számára kielégülést kell jelentsen annak a tudata, hogy a maga hozzájárulásával elősegítheti a majdani megismerést. A kritikai önmérséklethez való hűsége mentheti meg a filozófust attól, hogy ne kívánjon többet, hogy ne ragadja el a konstruálás, hogy hü maradjon a kritikai önmérséklethez „nemcsak az eszmélkedés pillanataiban", hanem a kutatás egész folyamatában egy hosszú emberéleten keresztül. Ehhez intellektuális altruizmus szükséges, amit a legerősebbek is nehezen alakíthatnak ki önmagukban. 98