Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Koncsos Ferenc: Kitartás a bizonytalanságban

mus az abszolút igazság problémáját elutasítva maga is az abszolút igazságra tart igényt. A pszichologizmus a logikai öntörvényszerüség kérdését utasította el, ugyanakkor következtetéseiben éppen az öntörvényszerűséget használta fel.

1 N. Hartmann szerint az „izmusok" elvesztették időszerűségüket, és ha nem is merülnek a feledés homályába, nincsenek hatással a későbbi gondolkodásra, legfeljebb történelmi kuriózumként maradnak fent. Van még persze a 20. században is érdeklődés a metafizika örök talányai iránt, megvan a régi törekvés a nagy talányok sommás megoldására, „a lenyűgöző rendszerépítmények ragyogása" még mindig elvakítja az embert, és összeomlásuk még nem józanította ki a gondolkodókat. Konstruktív rendszerépítményekből a 20. században sincs hiány, de Hartmann szerint ezek inkább csak kinövések, nem játszanak fontos szerepet a filozófiai gondolkodás valóságos haladásában. Nem győzik meg azokat, akik megtanultak tudományosan gondolkodni. Megcáfolják, legyőzik és elfelejtik őket. A rendszer-tendencia válsága azonban nem jelenti a szisztematikus gondolkodás végét. A problémagondolkodás nem rendszer-jellegű, amennyiben nem előfeltételezi a világösszefüggés eleve ismertségét. Tudja, hogy van, de éppen ez az amit meg kell találnia, fel kell kutatnia. A rendszerszemlélettel ellentétben nem egy előre meghatározott sémához igazítja a világot, hanem a jelenségekből kiindulva tesz kísérletet a világösszefuggés feltárására. Végső soron az új gondolkodás is az áttekintést célozza, de a rendszert végeredménynek szánja. így a rendszerkép az új gondolkodást nem akadályozza a szabad szemlélődésben. A problémákat engedi érvényesülni úgy, ahogy azokat felfedezi. Nem riad vissza a felismert nehézségektől, elfordul a konstrukciótól, és a tiszta kutatás jóval egyszerűbb, szerényebb de biztosabb útjára tér vissza: az aporiákat veszi kezelésbe. Kutatási eredményei ezért nemcsak függetlenek az elfogadott világképtől, hanem gyakran ellent is mondanak neki. A filozófiai gondolkodásban a „spekulatív látszatteljesítmények" elhalását sokan a filozófia hanyatlásaként értékelték. Hartmann szerint ez az átalakulás a filozófia nagy kijózanodása - amin a szaktudományok már korábban túljutottak, és ez a folyamat a filozófiában is ugyanúgy fellendülést hozhat, mint annak idején a szaktudományok terii létén. 95