Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Loboczky János: Kisemmizte-e a filozófia a művészetet? (Megjegyzések Danto művészetértelmezéséhez Gadamer hermeneutikai nézőpontjából)

utánzandó és visszaadandó létre vonatkozik, hanem úgy, ahogy Hegel határozza meg magának az eszmének »látszásaként«."

1

3 Ez tehát nem valamiféle transzcendens szellemre való vonatkozást jelent. „Csupán" annyit, hogy a képben megszüntethetetlen vonatkozás rejlik saját világára. Egyébként Gadamer azt is hangsúlyozza, hogy a művészetben a profán és a szakrális ellentéte relatív, a műalkotásban mindig van valami szakrális. Gadamer elemzései során több olyan műforma esztétikai létjogosultságát is „helyreállítja", amelyek a modernitásban a perifériára szorultak: pl. a portré vagy a költői dedikáció. Ezek árnyalt analízise is ahhoz a konklúzióhoz vezet, hogy a művészet alapvető létmódja a megmutatás, mely a , játékot és a képet, a communiót és a reprezentációt egyaránt átfogja".

1

4 Gadamer a művészetet így létfolyamatként fogja fel, az esztétikai tudat absztrakcióját élesen elutasítva ezzel. A kép létmódját úgy is meghatározhatjuk, hogy középütt áll a tiszta utalás (a jel lényege) és a tiszta képviselés (a szimbólum) között. Ugyanis a mesterséges jelek, de a szimbólumok is „funkcióértelmüket" nem saját tartalmuktól kapják, jelnek vagy szimbólumnak tekintjük őket. Eredetükben a létesítés mozzanata a döntő. A kép viszont önmaga által reprezentál valami jelentéstöbbletet. A következőkben térjünk vissza az előadásom elején idézett Dantoszöveghez, amely a filozófia müvészetellenességének vízióját vetíti elénk. Ebben a viszonyban együtt jelenik meg a művészet „veszélyességének" bizonyos politikai filozófiákban és még inkább gyakorlatban való hangoztatása, valamint a művészet filozófiai ellényegtelenítésére való törekvés. Danto számára Platón művészetelmélete is nagyrészt politikai jellegű elmélet, sőt nem kis túlzással azt állítja, hogy Platón „voltaképpeni filozófiája a művészetelmélete, s mivel a filozófia maga sem több talán a művészet kisemmizésénél - a művészet és a filozófia elválasztásának problémája mellé tehát odaállíthatjuk azt a kérdést is, vajon mi lenne a filozófiával a művészet nélkül."

1

5 Danto azt a gyakran hangoztatott megállapítást, hogy a művészet „semmin sem változtat", gyakorlati értelemben „haszontalan", szintén a művészet elleni támadásnak tekinti. Meglehetősen vitathatóan értelmezi át a kanti érdekmentesség gondolatát, mondván, hogy ezzel csak semlegesíti a művészetet, hiszen így hiányzik az az érdeklődés, hogy törődjünk egy 87