Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Loboczky János: Kisemmizte-e a filozófia a művészetet? (Megjegyzések Danto művészetértelmezéséhez Gadamer hermeneutikai nézőpontjából)

dolog létezésével. Kant azonban sokkal inkább abban az értelemben használja az érdekmentesség kifejezést, hogy a műalkotások esetében felfüggesztjük a gyakorlati célra orientáltságot, de ez egyáltalán nem teszi „semlegessé" a művészetet. A művészet nélkül lehetséges emberi létezés, de jó élet aligha. Mint Gadamer is rámutat az Igazság és módszerben, Kantnál mély belső összefüggés van a „szép erkölcsiség" és a „szépművészet" között. Gadamer pedig egyenesen azt állítja, hogy a műalkotás: „a létben való gyarapodás" (Zuwachs an Sein). Danto egyébként nem minden él nélkül utal arra is, hogy manapság a filozófia megkérdőjelezése szintén azzal az érvvel történik, mint a művészeté, vagyis mindkét terület „haszontalanságának" hangoztatásával. Danto művészetfelfogásának egyik legtermékenyebb gondolata, hogy műalkotás nincs értelmezés nélkül. Napjainkban többen felvetették (pl. Susan Sontag), hogy a folytonos interpretációk szinte lehetetlenné teszik a műalkotások eleven, érzéki befogadását, a müvek puszta esztétikai tárggyá válnak. Az ilyen „irodalomtudományi" értelmezéseket Danto is fenntartásokkal kezeli, de azt is hangsúlyozza, hogy a tárgy csak egy értelmezés révén válik műalkotássá: „Az én elméletem nem a tudomány, hanem a filozófia szellemét tükrözi. Ha a müveket az értelmezések hozzák létre, akkor nincs mű értelmezés nélkül, s ha rosszul értelmezünk, akkor szem elől tévesztjük magát a művet is. A művész saját értelmezésének megismerése voltaképpen azt jelenti, hogy felismerjük, mit alkotott. Az értelmezés nem külsődleges a műhöz képest: a mű és az értelmezés együttesen jön létre az esztétikai tudatban."

1

6 Gadamer hermeneutikájában szintén alapvető mü és értelmezés együvé tartozása, csak nála nem a művész saját értelmezése, (ami Dantonál sem a művészi szándékok kifürkészését jelenti), hanem a hayomány kreatív továbbélése hangsúlyozódik. A gadameri hermeneutikának egyik közismerten kitüntetett vonása az, hogy a művészetet múlt és jelen egyidejűsége jellemzi. Ennyiben a hagyomány megőrzésének egyik legjelentősebb formája. E gyakran hangoztatott alapelv mellett ritkábban vesszük észre a következő öszszefüggést. Tévútra visz az az elképzelés, amely a klasszikus művészethez képest „elfajulással" vádolja a modem művészeteket. Ez a felfogás többnyire azt is feltételezi, hogy a történelmi műveltségünk 88