Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Loboczky János: Kisemmizte-e a filozófia a művészetet? (Megjegyzések Danto művészetértelmezéséhez Gadamer hermeneutikai nézőpontjából)

ezen alapszik, mint a modem világban a kép pótolhatatlanságának, „szentségének" a hangsúlyozása. A tükörkép és a kép ugyanakkor éles ellentétben állnak egymással, mivel az első puszta látszat, nincs valóságos léte. Az esztétikai értelemben vett képnek a megmutatásban áll a saját léte. A kép ugyan megőrzi vonatkozását a mintaképre, de több mint képmás. Olyasmit ábrázol, ami a kép nélkül így nem mutatkozna meg. Jól érzékelhető ez például Rembrandt portréin, ahol a modellre való világos utalások mellett mindig van valami olyan részlet (például Jan Six vázlatnak meghagyott kesztyűs bal keze), amely a művészi képzelőerő jelenlétét mutatja. A képnek a mintaképre vonatkozása nem egyoldalú vonatkozás. Ráadásul a megmutatás révén a megmutatottnak „gyarapodik a léte": „A kép saját tartalma ontológiailag a mintakép emanációja."

1

2 Ez az újplatonikusokra jellemző fogalom azt fejezi ki, hogy az, amiből valami kiáramlik, ezáltal nem lesz kevesebb. A kép megmutatkozása létfolyamat, ami által a lét több lesz. A kép létmódját Gadamer az előbbi fejtegetésből következően a reprezentáció fogalmával jellemzi, amelyet a kánonjogi „képviselet" értelmében használ. E fogalom bevezetésének egy olyan mélyebb értelme van, hogy a kép esetében a mintakép valójában a kép által válik „minta"-képpé, az ábrázolt lényegében csak a kép felől nézve válik képszerűvé. Gadamer itt újból egy paradoxon segítségével teszi „láthatóvá" az előbb megfogalmazott következtetést. Az uralkodónak vagy a hősnek meg kell mutatkoznia, reprezentálnia kell népe előtt. Ebből a követelményből készül róluk a kép. Lételemük a megmutatkozás, azért mutatják meg a képen. Idővel azután a kép visszahat a megmutatkozásra. Lassan úgy mutatkozik meg, ahogy a képe „előhívja". Gadamer többször is kiemeli, hogy a kép ontológiai értelmezése szempontjából a vallásos képnek különleges jelentősége van, ott ugyanis még világosabb, hogy nem egy leképezett lét képmásáról van szó. A kép mintegy „létszerűen kommunikál a leképzettel". A művészet lényegéről szóló hegeli tanítást sajátos gondolatkörben eleveníti fel ez a felfogás: „A mintaképre vonatkozás olyan lényegmozzanat, mely a művészet bemutató jellegén alapul. A műalkotás »idealitását« nem azzal kell meghatározni, hogy valami ideára, mint 86