Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Loboczky János: Kisemmizte-e a filozófia a művészetet? (Megjegyzések Danto művészetértelmezéséhez Gadamer hermeneutikai nézőpontjából)

zárt képződményt alkotnak. Figyelembe kell tehát vennünk a képnek azt a létmódját is, amely az ezt megelőző korokban voltjellemző. Vagyis bizonyos értelemben célszerű elszakadni a képnek attól a szemléletétől, amelyhez a modern galéria szoktatott bennünket. Ez az elszakadás azután visszaadja a mára erősen pejoratív kicsengésűvé vált dekoratív (Lukács kései esztétikájában például a dekoratívat a tartalmatlan, üres díszítéssel azonosítja)

9 fogalmának a rangját. Ennek a megközelítésnek a jogosságát az is alátámasztja, hogy az újabb művészettörténeti kutatások is elvetik az élményművészet naiv kép és szobor fogalmát. Például azóta tudjuk, hogy a képeknek hely is kell, amióta nincs helyük. A kép fogalmának ontológiai elemzésekor Gadamer két kérdést jár körül: az egyik a kép és a képmás problémája, a másik pedig a képnek és a maga világának a viszonya. Az első kérdéssel kapcsolatban a mimézis fogalma is előtűnik, amely a költészet és annak színpadon való megelevenítése esetében is nem leképezést, hanem a bemutatottak megjelenítését jelentette: „A mű mimézise nélkül nincs jelen a világ úgy, ahogy a műben jelen van, s tolmácsolás nélkül nincs jelen maga a mű."

1

0 Érvényes-e a képre is a bemutatás mozzanata? A bemutatás itt sem a leképezésre vonatkozik, a kép létmódja az a mód, ahogy a képben a bemutatás valami mintaképre vonatkozik. A képmás adekvátsága azt jelenti, hogy felismerjük benne a mintaképet. így látszatra a tükörkép az ideális képmás, hiszen ez nem más, mint tiszta megjelenés. Gadamer itt közvetetten bírálja a „művészet mint a valóság visszatükrözése"-felfogást, amikor szakít a tükrözés gyakorta felszínes értelmezésével. A tükörképet szerinte nem lehet képnek vagy képmásnak tekinteni, mivel nincs magáért való léte: „... a tükörképben maga a létező jelenik meg képként, úgy, hogy a tükörképben ő maga van előttem. A képmást viszont mindig úgy kell nézni, hogy tekintetbe vesszük azt, amire vonatkozik (kiemelés: L. J.)."

1

1 A képmás létmódja az, hogy önmagát szünteti meg, mivel eszközként funkcionál. Hasonlósága alapján a leképzettre utal, tehát „önmaga megszüntetésében teljesül". A kép lényege viszont valami más. A megmutatás lényegileg hozzátartozik a megmutatotthoz, ennyiben a tükörképhez hasonló. Gadamer az esztétikai meg-nem-különböztetés kifejezést használja erre a jelenségre. A mágikus képvarázslat éppúgy 85