Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Sectio Philosophica.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Komlósi Csaba: Platón mítoszai

jelöltem be a mítoszok hosszúságát illetve a dialógusban elfoglalt helyét, így lehetővé vált a különböző terjedelmű dialógusok szerkezetének egymással való összevetése és annak vizsgálata, hogy hol lelhetők fel bennük a mítoszok. Az ábrán nem szerepelnek az alábbi dialógusok: Politeia, Nomoi, Timaiosz Az első kettő terjedelme annyira eltér a többi műétől, hogy ilyen jellegű összevetésre nem használhattam fel őket. Ezen kívül mindhárom - ahogyan az imént utaltam rá - teljes egészében mítosznak minősíthető, így szempontunkból nem alkalmas szerkezeti vizsgálatra. A Prótagorasz, a Kharmidész, a Kritón, és a Menón hasonló szerkezetűnek tűnik, a mítosz elhelyezkedését tekintve. Jelentősebb súlyt képvisel azonban a Prótagoraszban egyrészt némiképpen nagyobb aránya miatt, másrészt azért - és ez esik inkább latba - mert nem a dialógus bevezető részében, hanem a főbeszélgetésben kap helyet. Csakúgy, mint a Menón mítosza. Funkcióját tekintve azonban az első három bevezető jellegű, a Kritón idézett része inkább még a keretbeszélgetés része, a Kharmidész mítosza a beszélgetést, a Prótagoraszé a konkrét témát vezeti fel. A Menón mítosza azonban már az erény taníthatóságának vitájában ad új támpontot a beszélgetéshez, vagyis módot arra, hogy Szókratész kifejtse az anamnésziszxől szóló gondolatait, amit aztán - és ezzel a mítosz igazát is - a gyakorlatban is bebizonyít. Vagyis ennek a mítosznak a dialógus szerkezetében elfoglalt helye csak első pillantásra látszik hasonlónak a fenti háromhoz. Az Apológiában kerül először mítosz a dialógus végére, és mivel a lélek sorsának kérdése is itt kerül először részletesebb kifejtésre, két tény jelzi a dialógus kulcshelyzetét a későbbi müvek szempontjából. A végmítosz aztán az ábrázoltak közül a Gorgiaszban és a Phaidónbm ismétlődik meg, de pl. a Politeia is mítosszal zárul. Feltehető, hogy helyével együtt a mítosz funkciója is megváltozik. Az is látható, összhangban a korábban megállapítottakkal, hogy a korai dialógusokban nagyjából azonos és nem túl nagy arányban jelennek meg mítoszok, míg a későbbiekben az adott dialógus hosszához viszonyított terjedelmük is jelentősen megnövekszik, illetve több mítosz is előfordul egy műben. 60